Ha az ember órákig ül mozdulatlanul, a természet bekapcsol a körforgásába, mintha te is fa lennél.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy fára hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint egy tárgyra a világ sok tárgya közül. De ha belegondolsz, ez olyan, mintha egy örvényt dolognak neveznénk. Egy örvény a folyóban persze napról napra ugyanolyannak tûnhet, de ezt az állandó formát csak a víz szüntelen áramlása tartja fenn. Az örvénynek egyetlen része sem mozdulatlan. Ugyanígy a fa sem egy statikus dolog. Ha elég hosszú időn át figyelnéd, láthatnád, hogy állandónak tûnő alakját a benne zajló, véget nem érő körforgás tartja fenn.
2. Ha az ember egészen magára marad, kezdi nagyon különös módon szemlélni a dolgokat. A fák megszûnnek fák lenni, a föld emberi arcot ölt, a kövek regélni kezdenek. Émile Zola
3. Az ember és a természet egysége valamiféle ősi, megbonthatatlan kapocs, amely, ha részese lehetsz ennek az élménynek, lélekben visszavisz a gyökerekhez.
4. Ahogy öregszik az ember, úgy nyugszik bele a sorsába.
5. Ha az ember dolgozik, az idő kétségkívül beleragad az iszapba, valahogy úgy, mint hosszabbításkor. Bartis Attila
6. Az ember évezredek óta ugyanolyan, csak hiszi, hogy változik. A történelem egy nagy körforgás. Benedek Szabolcs
7. Amikor az ember eltörődött és aludni kíván, úgy tûnik fel neki, hogy a természet is ugyanolyan állapotban van. Anton Pavlovics Csehov
8. Ültél már valaha csendesen szemlélődve egy kertben vagy egy parkban? Minél tovább nézed, annál gazdagabb látvány tárul eléd. Lassacskán parányi bonyolult világok mutatkoznak meg, és hirtelen a természet sokkal élőbbnek tûnik, mint korábban.
9. Bármennyi dolgod legyen is, mindig legyen időd, hogy csendben leülj, és elnézd, hogyan billeg a szélben a falevél.
10. Ha az ember képtelen arra, hogy magától elmozduljon, akkor az élet löki arrébb, amikor eljön az idő.