Ha egy marslakó megnézne egy dokumentumfilm-sorozatot a földi emberekről, bizonyára lenyûgöznék az abban látottak, annyira érdekesnek találna bennünket. Csak mi ezt nem vesszük észre, mert mindkét lábunkkal önnön viselkedésünk kellős közepén, a történések centrumában állunk, és így nem látjuk kívülről önmagunkat.

Kapcsolódó idézetek

1. Minél több időt töltesz egy távoli kultúra tagjaival, annál inkább rájössz, hogy ők sem marslakók, csak emberek, akik időnként szomjasak, boldogok, feszültek, magányosak. Ugyanazt érzik, mint mi. Kordos Szabolcs
2. Mivel emberek vagyunk, és nem marslakók vagy robotok - a közvetlen, szemtől szembe kapcsolat végtelenül fontos eleme az emberi létezésnek. Hozzásegít önmagunk jobb megértéséhez, az egészséges személyiségfejlődéshez. Noam Chomsky
3. Az ember kifejezetten társas lény, amit tesz, annak kilencven százalékát azért teszi, mert mások nézik. Egyedül, amikor nincs tanú, akkor kezdi megismerni önmagát, azt, hogy kicsoda is ő valójában. Ez néha döbbenetes felfedezésekhez vezethet.
4. Nem azért becsüljük túl a személyünkre irányuló figyelmet, mert annyira egocentrikusak és narcisztikusak vagyunk. A valódi ok az, hogy saját magunk számára mi vagyunk az univerzumunk közepe, ezért a világot a saját szemszögünkből szemléljük. Ez vezet el ahhoz, hogy azt hisszük, mások is a mi szempontunkból néznek a világra. Ez különösképpen azokban a helyzetekben igaz, amikor zavarban vagyunk, rossz napunk van, valami ostobaságot mondtunk. Ilyen esetekben a legtöbbünk hajlamos túlbecsülni a ránk figyelő emberek arányát. Amy Cuddy
5. A földi lét önmagában lenyûgöző élmény, ha mégoly természetesnek fogadjuk is el, aligha tudunk betelni a csodával. Talán ezért igyekszünk újra és újra megörökíteni a megélt mozzanatokat, megállítani a pillanatokat.
6. Ha az ember a földkerekség valami kiemelkedését látja, (...) ez arra ösztönzi, hogy felmásszon rá. Legfőképpen ez az érzés késztet bennünket arra, hogy szembenézzünk ezzel a kiemelkedő ponttal. Bebizonyítjuk magunk és embertársaink előtt, hogy feljutunk rá! Nem restelljük a fáradságot, sőt, örömet okoz nekünk. Véghezviszünk valamit, ami bensőleg kielégít bennünket.
7. Ha egy marslakó (aki, tegyük fel, sohasem hal meg, hacsak balesetben nem) ellátogatna a Földre, és látná az élőlényeknek ezt a különös faját - mármint az embert, aki alig hetven-nyolcvan évet él, és előre tudja, hogy végül meg kell halnia -, szóval, a marslakó szerint az embernek alighanem rettenetes pszichológiai problémát okoz a tudat, hogy az élete csak átmeneti. Nos, mi emberek a probléma ellenére is elboldogulunk valahogy az életünkkel: nevetünk, tréfálunk, élünk. Richard Feynman
8. Folyamatosan figyelem az embereket, meg kell értenem valakit, mielőtt megbízom benne. Épp ezért az egyedülléttől sem félek. Egyedül jövünk a világra, egyedül megyünk el, ha nem tudunk magunkra támaszkodni, akkor el vagyunk veszve.
9. Ha túl sokáig maradunk egy helyen, elfelejtjük, mekkora is valójában a világ. Nem érzékeljük a szélességi és hosszúsági körök jelentőségét. Ahogyan szinte felfoghatatlan az ember belső világának nagysága is. Matt Haig
10. A Földön úgy érzik az emberek, hogy az a világ közepe. Minden fölötted boltozódik, és minden körülötted forog, a síkság végtelennek látszik, és feledteti, milyen apró ez a bolygó a valóságban. Az ember tudatában helyet kell kapni a felismerésnek, hogy mennyire egyszeri ez a mi létünk, és milyen aprók vagyunk a mindenséghez képest. Az ûrhajózás egy új gondolkozás kezdete lehetne, amely a tudás mellé megadná az érzést: egy bolygó lakói vagyunk.