Ugrás a tartalomra
Ha életünket mesének látjuk, egyre inkább megkönnyebbülünk és felszabadulunk. Rá fogunk jönni, hogy személyes történetünk szubjektív oldalról tényleg átélhető ilyen módon. Mint ahogy lehetetlen meggyőződni arról, hogy az ébrenlét során történő dolgokat nem álmodjuk, végső soron azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki, hogy mindez egy mese. Ez csupán rajtunk, saját értelmezésünkön múlik. E szempontváltás oldani fogja bennünk azokat a görcsöket és szorításokat, amelyek a mindennapjainkat oly banálissá és közönségessé teszik. Észrevesszük, hogy a színtér, ahol élünk, mesebeli hely, olyan, mint egy kacsalábon forgó vár vagy egy mandala palota, s eddig nem látott mélyebb valóságok kezdenek felsejleni.
Kapcsolódó idézetek
-
Bámulatos, hogy milyen felszabadító érzés, amikor az ember ráeszmél, hogy a gondolatai nem többek gondolatoknál, azok nem határozzák meg "őt magát", nem jelentik az "ő valóságát"... az egyszerû felismerés, hogy a gondolataink csak gondolatok, megszabadíthat minket attól a torz énképtől, hamis valóság-érzéstől, amelyet az elménk gyakran előidéz. Élesebben látjuk a dolgokat, és úgy érezzük, hogy jobban kézben tartjuk, irányítjuk a saját sorsunk alakulását.
Jon Kabat-Zinn
-
Álmodunk a reményről, változásról, tûzről, szeretetről, halálról, és egyszer csak bekövetkezik. Az álom valóra válik, és végül a válasz az élet nagy kérdéseire úgy bukkan fel, mint felkelő nap a hegyek mögül. Oly sok küzdelem, hogy az értelmét, a célját megleljük, végül egymásban találjuk meg azt. A közös átélt mesébe illő és evilági élmények. Alapvető emberi vágy, hogy megtaláljuk a hozzánk tartozókat, hogy kötődjünk, és hogy érezzük szívünk mélyén, hogy nem vagyunk egyedül.
-
Álmunkban néha egy egészen más világ is megmutatkozik, egy élettel és tarkasággal teli világ. Éppen a nagyon beszûkült környezetben élő, mások által befolyásolt és szorongatott embereknél tárul fel olyan távlat, amelyben az álmodó szabadnak és fantáziadúsnak érzi magát. Az álom így mutatja meg nekünk a belső kincset, melyet tőlünk senki nem rabolhat el.
Anselm Grün
-
Felejtsük el egy pillanatra a való világot! Felejtsük el mindazt, amit tudunk! Néha olyanban is hinnünk kell, amit nem látunk: egy álomban, egy regény képzelt világában, ahol az élet következetesebben alakul, és a mesék egyre izgalmasabbak lesznek, mielőtt kialakulna a cselekmény megoldása. De kik vagyunk mi, hogy erőltessük a valóságot? Hiszen sohasem tudhatjuk, hogy a jószerencse angyala mikor kelti életre könyvünk egy lapját, és vet elénk egy kis csodát.
-
A múltban mindig azt feltételeztük, hogy - akármilyen zavarba ejtő vagy bizonytalan is legyen - a minket körülvevő világ képviseli a valóságot, lelkünk belső világa, álmai, reményei, vágyai pedig a fantázia és a képzelet birodalmát. Nekem úgy tûnik, hogy ezek a szerepek most felcserélődtek. A legkörültekintőbben és leghatékonyabban úgy tudjuk kezelni a minket körülvevő világot, ha azt feltételezzük róla, hogy merő fikció - ugyanakkor az egyetlen kis morzsa, ami megmaradt nekünk a valóságból, a fejünkben rejtőzik.
J. G. Ballard
-
Legyen szó akármilyen ránk váró kihívásról vagy épp nehézségről, betegségről: amint elkezd kibontakozni a rettegett esemény, és körvonalazódik, mivel is állunk szemben, sokkal kezelhetőbbnek és túlélhetőbbnek tûnik majd az egész, mert egyre több lesz róla az információnk, így egyre kevésbé érezzük magunkat kiszolgáltatottnak.
Al Ghaoui Hesna
-
Hagyd, hogy a lelked repítsen az álmok mesevilágába, képzeld el azt az életet, amelyet méltónak tartasz önmagadhoz. Mit szeretnél tenni, kikkel, milyen szándékkal? Milyen örömforrások várnak rád? Mit fogsz megvalósítani, amit eddig még nem tettél meg? Hová fogsz utazni? Mit szeretnél megtanulni?
Realitások? Ma ne foglalkozz velük, csak akadályoznának az álmodozásban. Higgy a mesékben! A tündérmeséd valóra válhat, ha te hiszel benne. Ki hinne bennük, ha nem éppen te? Attól függ, mit teremtesz meg az életedben, hogy mit mersz beleálmodni.
Arató Mónika
-
Ha egyszer feltárult előttünk az igazság látványa, rettenetesen sekélyesnek fog feltûnni addigi világunk. Abban a látványban se logikus nincsen, se logikátlan. Se jó, se rossz. Minden eggyé van benne olvadva. És a fúziónak mi magunk is részesei vagyunk. Túllépünk a testünk szabta kereteken, létezésünk metafizikaivá válik. Intuíció lesz belőlünk. És miközben ez csodálatos érzés, bizonyos értelemben reménytelen is. Mégpedig azért, mert szinte a legeslegvégén megvilágosodik előttünk, mennyire jelentéktelen, mennyire mélységet nélkülöző volt eddigi életünk. És elborzadunk, hogy miként voltunk képesek egyáltalán elviselni.
Murakami Haruki
-
Az életünk olyan, mint egy utazás, sík területen sokáig túlságosan is egyenletes, könnyû és unalmas, a meredek emelkedőkön nagyon nehéz és kínos, de aztán a hegytetőn nagyszerû látvány tárul elénk, elragadtatást érzünk, a szemünk boldog könnyel telik meg, énekelni akarunk és azt szeretnénk, ha szárnyaink lennének! Majd pedig, mivel az ember nem maradhat ott, hanem folytatnia kell útját, ereszkedni kezdünk lefelé a túlsó oldalon, s annyira elfoglal bennünket az, hogy megvessük a lábunkat, hogy el is felejtjük, milyen élményben volt részünk odafenn a csúcson.
-
A történetek ellazítanak, megnyugtatnak, megnyitják szívünket és elménket az új lehetőségek és tapasztalatok felé. Hihetetlenül jó eszközei annak, hogy pozitív változásokat érjünk el külső és belső világunkban. Ha megnézünk, meghallgatunk vagy elolvasunk egy történetet, énünk olyan, mélyen rejtőző részeihez férünk hozzá, amelyekről talán sejtésünk sem volt, ezért azt sem tudtuk, hogy jobbá tehetők.
Sandy C. Newbigging