Ha elzokognám, hogy mivé lettem, mióta tévelygő vágyam Téged keres, tudnád: ilyen sorsot milyen öröm feledtet, milyen szerelmek ösvényén vezess!

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretlek, szenvedek. A sorsom fájdalom. Halld meg, nem titkolom az érted égő vágyat. Ó, szeretlek nagyon, engedd megvallanom, szeretlek, senki mást, és sóvárgok utánad. Afanaszij Afanaszjevics Fet
2. Olyan voltam neked, mint egy rossz helyen tett nagy eskü. Újra és újra vissza akartam térni hozzád, pedig megannyi fájdalmat okoztál. Nem is tudom, hogyan kellene ezt elmondanom, mert egyszerûen nem találom a megfelelő szavakat. Kerestelek mindenütt, ahol csak jártam, mindenben téged szerettelek volna látni, és sokszor láttalak is. Te az én sötét életembe behatoló, könnyemből felhőt formáló örömöm voltál. A leghatalmasabb szerelemmel szerettelek. De immár nem remeg tovább a szívem. Most már csillapodik és hagyd, hagy múljon el ez is. Az idők végéig sorsom leszel te, akkor is, ha ezer másik szerelem is jön helyette.
3. Hangod hallom, ha fúj szél, Mondd, hol maradsz, ha a csend kísér? Elsuttognám minden titkomat, Vágyom rád, oly` messze vagy. Zanzibár
4. A sorsom, hogy érted éljek! Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd: Áldott a végzet; szenvedni érted! Mindent elmondtam, S a szívem most újra könnyû és álmodó, És aki rám néz, tudja már, hisz éreznie kell: Igaz volt minden szó.
5. Csillagos éjeken, hogy ha minden pihen, Te vezetsz, szerelem, titkos ösvényeden. A hold sejtő arca biztatva lép elő. Balzsamot lehellő ekkor a lágy szellő, S ég, föld rezgi velem azt a kéjt, izgalmat, Amit szívem érez s miről ajkam hallgat. Szeretlek! s az élet mi is volna nekem, Ha te nem szeretnél, édes egyetlenem! Kemény Zsigmond
6. Elmegyek messze, és sohasem találhatsz meg, bármikor keresnél. Pedig egykor keresni fogsz. Majd súgok neked valamit, miért?... Olyan lesz a hajad, mint a sirály szárnya, a kedved, mint a kéményben a szél, a szomorúságod, mint a sír. Mikor keresni kezdel, engem, az ifjúságodat... Nem gondolsz álmatlan éjjelen többé a nőkre, akik betöltötték életedet, akik miatt szenvedtél, nyugtalankodtál, szaladgáltál, türelmetlenkedtél... akiket úgy hordoztál darab ideig a szívedben, mint bálványképeket... akik nélkül nem tudtál volna élni... akik végül mind megcsaltak, kiraboltak, lelkiismeretfurdalás nélkül elfelejtettek... mindenki elhagy, mind elfelejt, kíváncsi kis lábaikon új utakra mennek, újabb szerelmet ûznek mohó, falánk kis szívükkel, a férfiak új mondanivalójára kíváncsiak... szeretők, szerelmek: tüzek és fagyok a férfi életének az országútján... időrabló oktalanságok, megkívánt borok, óhajtott mámorok... nadrágok és szoknyák... veréb- vagy fülemilehangok... éjszakák, amelyek elmúlnak... De én örökre a tiéd maradok. Krúdy Gyula
7. Ha merengek a hold bágyadt fényén És a szívem gyönyörtől remeg... Vágyó lelkem hozzád repül vissza S boldogságát veled osztja meg!
8. Mint engem csalt, csalják meg úgy, Mint elhagyott, hagyják el úgy, Undor és vágy rágjon szívén, Szenvedje át mind, amit én. Tóth Kálmán
9. Lehet, van olyan nap, mikor még tagadom, de tudom, hogy mindenedet akarom, ahogy szeretsz, ahogy nevetsz, vagy épp csak hozzám bújsz. És van olyan nap, elfog a félelem, ha nem dobom végre régi életem, félek, nem vársz rám, s így elfordulsz. Ez biztos szerelem, az lesz az ilyen, rég nem keresem, de jó, de ismerem. Dobrády Ákos
10. Tudod, hogy lennék akár az életed, a hangod, az indokod, hogy miért legyél a szerelmem. A szívem ezekért a pillanatokért lélegzik. One Direction