Csillagos éjeken, hogy ha minden pihen, Te vezetsz, szerelem, titkos ösvényeden. A hold sejtő arca biztatva lép elő. Balzsamot lehellő ekkor a lágy szellő, S ég, föld rezgi velem azt a kéjt, izgalmat, Amit szívem érez s miről ajkam hallgat. Szeretlek! s az élet mi is volna nekem, Ha te nem szeretnél, édes egyetlenem!

Kapcsolódó idézetek

1. Ha merengek a hold bágyadt fényén És a szívem gyönyörtől remeg... Vágyó lelkem hozzád repül vissza S boldogságát veled osztja meg!
2. Vannak szelíd, holdas éjszakák, midőn az egész természet reszket a kéj és boldogság mámorától; midőn a virágos tavasz illatának legbódítóbb részeit adja át a szellőnek, hogy maga a lélekzés legyen idegeink csábítója s midőn a madárdal beszéddé válik és az álmodó szívet az élvezet titkairól világosítja fel. Ilyenkor az eltemetett szerelem sírhantjai is egyszerre a vágyak virágágyaivá válnak; akkora termékenyítő ereje van az érzékiség langy-meleg légkörének. Talán csak percekig tart a bûvölet; de határozhat az élet sorsáról. Kemény Zsigmond
3. Oh várlak én is, várva várlak, Téged, te fénye felhős éjszakámnak. Remegve ejtem halkan a neved, Hogy áruló szellő se értse meg. Csak úgy reppenjen könnyû álomszárnyon Tehozzád, édes, szép álomvilágom. Gyóni Géza
4. Bárcsak azt mondhatnám, hogy a szerelemhez vezető ösvény virágokkal és szép szavakkal van telehintve, és lágy szellő fújdogál rajta. Néha így van, néha azonban kietlen vidéken, érdes sziklákon, jeges széltől kísérve vezet az ösvény.
5. A szív érez, a szem kutat, Szép lány szerelméhez utat. A szív dobog, a szív sóhajt Ha a lány távol nincsen, A szem ellesi az óhajt: - Mit kívánsz édes kincsem? József Attila
6. Míg szeretsz, azt érzed, Szemed titkot mesél. Õ, csak ő érti ezt, Csak ő, kit szeretsz, És nem kell, hogy szólj. A szíved mesél Arról, mi bent él, Szeretsz, s a szíved szól. Michael Kunze
7. Ha elzokognám, hogy mivé lettem, mióta tévelygő vágyam Téged keres, tudnád: ilyen sorsot milyen öröm feledtet, milyen szerelmek ösvényén vezess! Váci Mihály
8. Hangod hallom, ha fúj szél, Mondd, hol maradsz, ha a csend kísér? Elsuttognám minden titkomat, Vágyom rád, oly` messze vagy. Zanzibár
9. Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna, hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt, holdad vagyok, mely vonzásod körében járja végtelen útjait. (...) Megyek feléd, de soha el nem érlek, bolygok körülötted, s önmagam körül, bezárt világ, mely mosolyodtól fényes, s örök vonzásaid szárnyain röpül. Várnai Zseni
10. Titkolózni bizony a szerelem szeret, S ha sok az akadály, hát annál édesebb, S egy csepp társalkodás azzal, kit szíved áhít, Épp azért, mert tilos, csodálatosra válik. Moliére