Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik; elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld. De haragod füstje még szálljon az égig, s az égre írj, ha minden összetört!

Kapcsolódó idézetek

1. Ha ezt a létet összetörted, Majd támad más a rom felett. E föld ölén fakad, mi boldogíthat, S e nap ragyogja itt be kínjainkat; Ha már ledobtam ezt a terhet, Legyen, mi lesz, s ahogy lehet. Johann Wolfgang von Goethe
2. Repeszd, porlaszd zord kérgemet, szeretet, égi láng, Hadd legyek termő lágy talaj, s borítson lomb, virág.
3. Öntsél mindent a földre! Szabad az ég fölötted. Ami lefele húzna, Ott van már mögötted. Intim Torna Illegál
4. Bármit akartál adni nekem a földön, osszad szét ellenségeim között, bármit akartál adni a mennyben, osszad szét barátaim között, én megelégszem veled, magaddal.
5. Oh, remélj, remélj egy jobb hazát! S benne az erény diadalát: Mert különben sorsod és e föld Isten ellen zúgolódni költ. Arany János
6. Ó! édes a viszontagság gyümölcse, Mely, mint az ocsmány és mérges varangy, Fejében drága gyöngyszemet visel; Ez élet itt piaczi zajtól menten, A fában nyelvet, könyvet a patakban, A kőben szót s mindenben jót talál. William Shakespeare
7. Ha meghalok, addig sírj mindennap a sírom felett, míg a földből előbújik egy csíra, akkor öntözd a könnyeiddel, hogy addig nőjön, míg gyönyörû fává terebélyesedik, és gyökerei átölelik a testemet. John Green
8. Hajoljatok meg a végtelen sors előtt! Mert az ő hatalma zabolátlan, örök. Ha nem hajolsz, kidönt, mint vihar a tölgyet, s kárörvendőn tombol ravatalod fölött. Ha eljön az órád, dacos küzdelemmel ledönt nagykegyetlen a fekete sírba: a temető minden fájára az ember kudarca s a sorsnak győzelme van írva. Kosztolányi Dezső
9. Mert nincs határa semminek, a van, nincs fojtva ölelik egymást; - ha dobban a szíved, mindig meg is hal egy kicsit. A van, a nincs két végû hinta, és lengő hinta minden itt: - ez mélybe dönt, szállni tanítva, az zuhantat, míg felröpít. Ha öröm hív - már vár a kín, - a hinta egyre fel le száll, ha égben vagy, lenn pokol int, s ha mélyben - fentről fénysugár. Váci Mihály
10. Mint vihar a lombot, úgy szakítja el a nagy boldogság az embert az életről; felviszi szédítő magasságra, és elhal, s leejti a repülőt. De az nem esik vissza többé fájára - a mély földre hull, és elrohad. Eötvös József