Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Ha hozzá szeretnél járulni a bolygó szenvedéseinek csökkentéséhez, akkor bizony pénzt kell áldoznod rá. Csakis pénzt. Nem időt. Pénzt. Nem kell a krízisövezetbe utaznod, hacsak nem vagy orvos, bombahatástalanító vagy diplomata. Sokan beleesnek az önkéntességi csapdába, és azt hiszik, hogy az önkénteskedés értelmes dolog. A valóságban azonban nincs értéke. Az időnket a kompetenciakörünkbe tartozó feladatok ellátásával tölthetjük ki a legértelmesebben, ugyanis abban tudjuk naponta a legtöbb értéket előállítani. Ha elmegyünk a Szaharába, hogy ott vízszivattyúkat telepítsünk, akkor gyakorlatilag a helyi kútépítők kezéből vesszük ki a munkát, akik ráadásul a költségek töredékéért végeznék el a munkát. Sokkal jobb az, ha inkább az eredeti munkánkból származó egynapi keresetünket átutaljuk, és gyakorlatilag kifizetjük a helyi kútépítőt, aki hozzáértésével a nap végére száz új kutat fog telepíteni. Az igaz, hogy az ember jól érzi magát, ha önkéntesként másokon segíthet, még sincs szükség arra, hogy az ember odautazzon. A szamaritánusviselkedés egy igen nagy gondolkodásbeli hiba.

Rolf Dobelli
🌙 Éjszaka 💰 Pénzügyi szabadság
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Nem kellene egyszer élethajónkkal szélbeállni, lehúzni a vitorlákat és horgonyt vetni? Állni, ringatózni a ködös életvízen, s eltûnődni, hogy miért is vagyunk a világon? Azért, hogy betegre dolgozzuk, különmunkázzuk magunkat egy szebb bútordarabért, autóért, vagy egyszerûen csak a normális megélhetésért? Más dolgunk is lehetne a Földön? Egy üres óra, amikor semmit sem kell csinálnunk, csak emberként felnézni a fákra, felhőkre, lehet, hogy többet ér, mint a hasznos munkarohamok. Meg kellene kapaszkodnunk egy nyírfaágban, nádszálban, mielőtt teljesen magába szippant bennünket az ipari, haszonelvû világ, s ledarálja lényünket. Levegőt kellene venni és élni egy kicsit. Bertha Bulcsu
  2. Van valami haszna a szelektív hulladékgyûjtőbe vinnünk a szemetünket, ha mások meg egyszerûen eldobálják az utcán? Érdemes kimenni egy tüntetésre, ha épp semmi kedvünk nincs hozzá? Van értelme egyáltalán elmenni szavazni? Hiszen megteszik majd helyettünk elegen, nem igaz? Olykor könnyû azt képzelni, hogy a részvételünk végső soron semmilyen hatással nem bír az események menetére, csakhogy ez a hozzáállás könnyen ahhoz vezethet, hogy elveszettnek érezzük magunkat és céltalannak tekintsük az életünket. Ha nem hiszünk benne, hogy van értelme a tetteinknek, akkor nehéz lesz hinnünk bármiben is, ami rajtunk túlmutat. Mungi Ngomane
  3. Az alaptáborban arról álmodozunk, hogy de jó lesz hazamenni és lenyírni a füvet vagy befőzni a baracklekvárt. Amiről itthon fel se merül bennünk, hogy érték lehet, az onnan nézve értékessé válik. Amikor az ember az olyan apró dolgokat megtanulja értékelni, hogy például meleg vízben mosogat, kicsit másként néz már az életre. Mellesleg amikor kimegyünk Afrikába, Ázsiába, látjuk, hogy tömegek élnek hozzánk képest elképesztő szegénységben. Nem csak meleg vizük nincsen, nincs vizük. Miért nyávogunk mi itt? Mi a bajunk? Hogy nem tudjuk megvenni a drágább kenyeret a boltban? Nagyon el vannak csúszva az értékek, és néha jó, ha az ember egészen lecsupaszítva látja az életet. A civilizációs máz alatt kevésbé szembetûnő mindez, de fenn a hegyen látod, mire vagy képes, mi az érték, mennyire törékeny az élet. És azt is látod, hogy egy csomó minden nem reális abból, ahogy élünk, mégis ezt a mesterséges világot éljük meg reálisnak. Ha mindezt lehántjuk, akkor derül ki, mi is a lényeg. Sterczer Hilda
  4. Vannak emberek, akiknek semmi céljuk sincs az életben, ezért önkéntesnek mennek, mert érzik, hogy van valahol egy cél, amelyik az övék, de ők nem tudnak róla, s ezt a célt csak önkéntesként lelik meg. Páskándi Géza
  5. Nem hinném, hogy az adományok igazán hasznosak. Rendszerint nem a megfelelő célra fordítják őket. A lelkesedés, a tettvágy, a tág látókör nem a pénz függvénye. A drága felszerelés, a költséges képzés, a kísérletekre költött vagyon nem mindig váltja be a hozzá fûzött reményeket. Az adományok nagy része rossz kezekbe jut. Agatha Christie
  6. Ha nem lennének megszállottak, akkor ez az ország már régen nem létezne! Csinálni kell! Nem pénzért, nem elismerésért, nem köszönetért, mert ilyesmit úgysem kap az, akinek igazán járna. Bächer Iván
  7. Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is - valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted. Albert Schweitzer
  8. A világmegváltás nem merülhet ki abban, hogy leragadunk a hatástalan aktivizmus terméketlen vidékén. Legyen igazi nagy kaland! Vezessen új utakra! Katie Patrick
  9. Mindannyian csak turisták vagyunk ezen a bolygón. Senki nem él itt örökké, legfeljebb egy évszázadot maradhatunk. Így aztán, amíg itt vagyunk, jobb ha megpróbálunk értelmesen, hasznosan élni, jó szándékkal lenni egymás iránt. Akár csak néhány esztendőt, akár egy teljes évszázadot töltünk itt, igen sajnálatos és szomorú dolog lenne, ha arra fordítanánk a rendelkezésünkre álló időt, hogy rontsuk, nehezítsük egymás életét. Hogy súlyosbítsuk azokat a terheket, amelyeket a többi földlakó, emberek és állatok viselnek, hogy tönkretegyük a környezetet. Erre a kis időre legalább viseljük jól magunkat. Tendzin Gjaco
  10. Az az előfeltevés, hogy az éghajlatváltozás elleni fellépés áldozatokat követel, önmagában is mélyen hibás. Ha már valami, akkor valójában az ellenkezője a helyzet. A klímaváltozással kapcsolatos tétlenség árát a pusztító erdőtüzek, a hőhullámok, az árvizek és a szuperviharok által okozott károkban lehet mérni, ami messze magasabb, mint a cselekvés ára. Az igazi áldozat az lenne, ha nem cselekednénk, és alávetnénk magunkat az egyre veszélyesebb és károsabb éghajlatváltozási hatásoknak. Ez a megfelelő narratíva. Michael E. Mann
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat