Ha legközelebb egy parkban sétálsz, állj meg egy pillanatra, és tedd fel magadnak a kérdést: mit lát ez a nárcisz? És milyen illatokat érez a fû? Érints meg egy tölgyfalevelet, és gondolj arra, hogy a fa emlékezni fog erre az érintésre. De nem RÁD fog emlékezni. Te azonban emlékezni fogsz rá, és ezt az emléket örökre magaddal viheted.

Kapcsolódó idézetek

1. Próbáltál már valaha átölelni egy fát? Ölelj át egy fát, és egy napon rá fogsz jönni, hogy nem csupán te ölelted meg azt a fát, de a fa is válaszol neked: ő is átölel téged. Akkor valóban meg fogod érteni, hogy a fa nem csupán anyag, nem csak egy növényfaj a botanikai lexikonból, hanem egy ismeretlen Isten - ott zöldell, ott virágzik a kertedben, oly közel van hozzád, s téged hívogat, újra és újra téged szólít. Osho
2. Üldögélj néhány percet egy kisebb növény vagy egy fa előtt. Emlékezz rá, hogy azt lélegzed be, amit a fa kilélegez, és amit kilélegzel, azt a fa belélegzi. Akkor is, ha ezt tudatosan még nem tapasztalod, gondolati síkon teremts kapcsolatot a növénnyel. Ezt naponta többször is megismételheted. Néhány nap után mindennel másképp kezdesz majd kapcsolatot létesíteni. Sadhguru
3. Ha egyetlen levél eltereli a figyelmedet, nem fogod látni a fát. Ha a fa tereli el a figyelmedet, elszalasztod az egész erdőt. Ne hagyd, hogy egyetlen pont elterelje a figyelmedet! Láss mindent a maga teljességében, könnyedén, mert ez jelenti azt, hogy igazán látsz!
4. Gondolj arra, hogy én akkor már ott leszek melletted, csak a szemeddel nem láthatsz. Ott leszek a tulipánok színében, a kis almafa rügyeiben, a virágillatban s a szellőben, mely megborzolja néha a hajadat. Wass Albert
5. Olyan sok dolog létezik, ami érzelmeket elevenít fel: a föld lágysága tavasszal, felhők a nyári égbolton, az őszi szellő illata, az esőcseppek hangja egy selyem esernyőn, a hûvös levegő az iskolából hazafelé tartva, a táblatörlő illata, a távoli teherautók elsuhanó hangja az éjszakában, vagy a biztonság és megnyugtató érzése egy kisboltnak késő éjjel. Csak meg akartam osztani veled ezeket az érzéseket. Életem végéig.
6. Hirdesse minden, mennyire szeretlek; föld, ég, virág, amire lépsz: a fû! Egy pillanatra sem szabad feledned, mert ez az érzés örökéletû. Ratkó József
7. Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani. Jókai Mór
8. Ülj le nagyjából tizenöt percig valami mellé, ami pillanatnyilag semmit sem jelent neked - egy fa, egy kavics, egy kukac vagy egy rovar mellé. Tégy így néhány napig. Egy idő után úgy találod majd, hogy képes vagy ugyanolyan szeretettel rájuk tekinteni, mintha csak a feleségedre, férjedre, édesanyádra vagy a gyermekedre tekintenél. A kukac talán nincs ezzel tisztában. Ez nem is számít. Ha mindenre szeretettel tudsz tekinteni, akkor a tapasztalásodban az egész világ gyönyörû lesz. Sadhguru
9. Az illatok olyan lenyûgözőek tudnak lenni! Nem láthatjuk és nem érinthetjük meg, de ha van egy illat, özönlenek az emlékek.
10. Ahogy így látta szemei előtt a fákat, elgondolkozott. Mire megnőnek, lombot eresztenek: eltelik az idő, munkával, rendre. S az idővel együtt elmúlik a világ is, ez a zaklatott, békétlen, szomorú világ és a fákkal együtt másik világ nő fel. Aki majd abban a világban él s jár ezek alatt a fák alatt, az békés, szabad és boldog ember lesz megint, mint amilyenek a régiek voltak. Akik olyan fáról szedhették a gyümölcsöt s olyan fák árnyékában pihentek, amit apáik ültettek s nagyapáik, küzdelmes időkben mindig. S arra gondolva, hogy majd akik az elültetett fa gyümölcséből esznek s árnyékában járnak, leszüretelik a küzdelmek árát, amit őseik vívtak a világgal. Így van ez, gondolta, egy-egy nemzedék ültet, fát, eszmét, gondolatot, hogy sok nemzedéknek ne legyen gondja ezzel. Hogy aki azután jön, készen kapjon otthont, hazát, árnyékos kertet, termő gyümölcsöst. S úgy vegye ezt, mint természetes dolgot. Az élet ajándékát, mely ingyen való s a szépségéért cserébe mit se kíván. Még annyit se, hogy gondtalan percében aki a kertet nézi s a különböző fákban gyönyörködik, arra gondoljon: milyen is lehetett az élete annak, aki ezt a dombot kopáran lelte s mit érezhetett, mikor beültette fákkal. Fákkal, melyekről tudta, hogy túlélik őt s a rügyekre akasztott gondolatot fölemelik magasra s átmentik késő nemzedékeknek. Wass Albert