Ha lelkem s lelked izmosan megáll És némán összehajlik, szembenéz. S lángot vet nyúlánk szárnyuk e merész Illetés pontján... Egy kis zugot vágyunknak s egy napot. Ha vak halálba fúl is az a nap.

Kapcsolódó idézetek

1. Letûnt a délután, a fáradt És búcsúzik az esti fény... Kietlen és sivár lelkem És meg akarok halni én.
2. Az ember feljő, lelke fényfolyam, A nagy mindenség benne tükrözik. Megmondhatatlan kéjjel föltekint, Merőn megbámúl földet és eget; De ifjusága gyorsan elmulik, Erőtlen aggott egy-két nyár után, S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia. Kiirthatatlan vággyal, amig él, Túr és tünődik, tudni, tenni tör; Halandó kézzel halhatatlanúl Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is, Még a hiúság mûve van porán. Vörösmarty Mihály
3. Ha szívünk lánggal ég, Be szép az éj homálya! Az Éj - mindnyájunk szíve-vágya! Moliére
4. Amikor tetszik, hogy próbára vess, Mikor mindent kegyetlen köd fedez, Amikor lelkünk elszürkül a portul, Amikor minden visszájára fordul, És megfakul a földi szeretet, És úgy állunk a Minden közepett Egyesegyedül, s már-már görnyedünk: Kegyelmes Isten, angyalt küldj nekünk! Sík Sándor
5. Meddig bírod majd, a viharban most el ne tévedj, Van kiút, a bezárt szív, míg nyughatatlan, Álmodj úgy, most fedezd fel, mi a lelked mélyén Lángra gyújt, Csak fogadd el, és élj pont úgy.
6. Mikor a langy szellőcske vágyat Csókol szivünkbe szeliden; Mikor a boldog ibolyácskán Az első pillangó pihen; Mikor a felhőhez szokott szem Először lát derûs eget: Szerelmi hûséget fogadni Akkor szeretnék én neked! Reviczky Gyula
7. S ha elenyészünk végképp odalenn: Melletted nyugszik hamvadó fejem, A néma éjben átkarollak, Porló szivem szivedbe olvad, Együtt leszünk, míg tart a végtelen! Ábrányi Emil (ifj.)
8. A szemed ne emeld föl, Életberántó fénye Zavarná most a szívem, Ki rőt vágyam tüzén, József Attila
9. Halál! irgalmas, halvány, csendes angyal! Halk szárnycsapással, óh, keresd fel őt. Érintsed hûvös csendesítő ajkkal A forró, lázas, egykor büszke főt. Szelíd karod a roskadót ölelje. S ha már e földön nyugtát nem lelé: Bilincsét összetörve égő lelke Hadd szálljon áldóbb, szebb világ felé.
10. Várni rád nem nagy áldozat nekem, Egy életen át köti a vágy a lelkem. Csak az fogy el, mit együtt végigélhetnénk, És sose leszünk, akik együtt lennénk. Polyák Lilla