Ha már a fákat nem neveljük S a csónakunkat is eltüzeljük Mire véssünk majd jelet Hogy itt állt egykor a sziget.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahogy az erdeinket pusztítják Úgy pusztul vele a népünk S mikor az utolsó fát kidöntik Akkor lesz nekünk is végünk. (...) Megmondom én, hogyan lehet Hogy magyarként éljük a jövőt: Ameddig azok döntik Mi ültetjük addig a fenyőt. Ismerős Arcok
2. Egy rossz sziget ez. Itt hagytál, de kijutok. Meglátod egyszer.
3. Megvédjük szigetünket, bármibe kerül is. Harcolunk a partokon, harcolunk a leszállópályákon, harcolunk a mezőkön és az utcákon, harcolunk a hegyekben; sosem fogjuk megadni magunkat. Winston Churchill
4. Szép esténk lesz, ha egyszer majd megöregszünk, lesz verandánk és azon két ágy, és azon fekszünk, és fákat nézünk, és arra gondolunk, hogy mi is egyszer fák leszünk majd, és hogy te fogsz törődni a kerttel. 30y
5. Létezik egy sajátos szigetlakó-mentalitás, amelyből például a japánok is kifejlesztették a maguk változatát. Egyszerûen rányomja a bélyegét az ember gondolkodására, ha ő egy szigeten él. Akaratlanul is kicsit furcsává válik, ha a tenger közepén, egy sziklán ül, főleg, ha az év nagy részében esik az eső, és fúj a szél. Marcus Rosenlund
6. Itt minden volt, itt minden múlt, itt minden visszavár. Itt régi nap nem alkonyult, és nem lett ősz a nyár. A pillanat itt megmarad, hát adjatok kezet, a kis sziget mindig szabad, csak emlékezzetek. Török Sándor
7. Útközben beleütközök néhány áramlatba, szélbe, viharba, de csak evezek tovább, aztán egyre jobban elfáradok, és most már tisztában vagyok vele, hogy elvétettem az irányt, eltévedtem, és már nem is látom a szigetet, amit kiszemeltem. De most már azért sem fordulok vissza. Paulo Coelho
8. Ha nem marad más utánam, Csak partra vetett hordalék, Kertembe gyûljetek, és ott szórjátok szét, Hogy növesszen egy fát, újabb életeken át, S majd engem éreztek, mikor ontja illatát.
9. Léteznek (...) helyek és nyomok, amelyek ha egyszer elpusztulnak, örökre megfosztanak bennünket a lehetőségtől, hogy tanuljunk múltunkból, hogy megértsük ősi történetünket, hogy megtudjuk, kik is vagyunk mi valójában, és mi lehet a szerepünk a természet fejlődéstörténetén belül.
10. Ha ezen a világon a semmibe fut is a bárkánk, Hasítok új világot az éjből, hogy nőjön egy part a mélyből, És kikötünk együtt a szív látóhatárán. Geszti Péter