Ha megvárom, míg magadtól hajolsz rám, ha merem arcodat kezembe venni, hogy markomat meg kelljen szoknia: a vállad most nem így koccanna hozzám, mintha köztünk nem történt volna semmi, csak marháskodás, biológia.

Kapcsolódó idézetek

1. S várom remegve, mosolyogjon kedved, Mert jó, ha vergődésemen mulat: Csak vergődés a méltó hódolat. József Attila
2. Jó volna csak fogni a kezedet és érezni, hogy mit gondolsz, mit látsz ott, ahova nézel, és ahova én hiába nézek, mert talán úgysem látok semmit.
3. Hogyan ne ismerném ma a holnapi arcodat, az arcot, amely már ott van, vagy most kovácsolódik az arc alatt, amit felém mutatsz, vagy a maszk alatt, amit viselsz, és amit majd csak akkor mutatsz meg nekem, amikor a legkevésbé számítok rá? Javier Marías
4. Ahogy adod: a hozzámsimulásod, lendületeid, habozásaid, ahogy magad a bőröm alá ásod, ahogy a karod húz és eltaszít, ahogy olvadsz és oldasz az öledben: ez már te vagy. És csak te. Csak mi ketten.
5. Ha rossz a kedved mosolyt hozni, szeretlek - egy pillantásból tudni, egy padon ülve a kezed fogni - és unalomig csak egymást szokni.
6. Amit megtehetsz, tedd meg. Én egy picit erőszakolom magam, ha nincs is kedvem. Aztán megjön. Schäffer Erzsébet
7. Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz, maradék szemérmem némasága ez, úgyse hallanád meg, hangot ha adok, sûrü panaszommal jobb, ha hallgatok. Pilinszky János
8. Csak időpocsékolás akarni dolgokat, mert előbb vagy utóbb az, ami téged akar, felbukkan, és megkocogtatja a válladat, és jobban teszed, ha készen állsz!
9. Ha nincs is a kezem a melleden, már úgy lélegzek, mint te. (...) És ha nem is vagyok veled, ugyanolyan ritmusban lélegzek, mint te. Atiq Rahimi
10. Valamit adtunk a világnak magunkból. Semmit nem vettünk el cserébe. Nincs már nálam belőled, csak a nevetésed. Te még egy ideig hordozod közömbössé érlelt tekintetem. Óvatlanul tör majd rád. Egy macskaköves hajnalon. Albert Tímea