Valamit adtunk a világnak magunkból. Semmit nem vettünk el cserébe. Nincs már nálam belőled, csak a nevetésed. Te még egy ideig hordozod közömbössé érlelt tekintetem. Óvatlanul tör majd rád. Egy macskaköves hajnalon.

Kapcsolódó idézetek

1. Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk. Paulo Coelho
2. Helyenként füstjeleket váltunk a magunkfajtákkal. Széttárt karokkal magunkra maradunk az úton, s láthatatlan könnyektől nedves porán nyammogunk. Kevés időt töltünk itt: néhány szó, néhány mondat, semmiség a csillagos ég alatt, csak ennyi a világ egyéb dolgai közt. Jean-Michel Maulpoix
3. Megint elment a nap, ahogy mindig szokott. Nem túl sok van már, amit még itt hagyott. Ami félig van kész, az ma félig marad. Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak. Balázs Fecó
4. Kivarratlan virradatban beszakad a jég alattam. Amim volt, azt odaadtam, miattunk, s miattad, miattam.
5. Körbenézel, S látsz egy arcot, Amin némán gond pihen. Reményt adhatsz Pár mosollyal, Hogy a holnap más legyen. Csondor Katalin
6. Éljen minden, ami érdektelen, amire nem kell odafigyelnem, amire úgy meredhet a szemem, hogy közben téged les a szívemben! Megfordítottad bennem a világot: kifelé nézek és befelé látok.
7. Miattad van értelme az értelmetlen világnak. (...) Nélküled elveszett vagyok. Nincs balra, nincs jobbra. Nincs holnap, csak sok tegnap. Most már nem érdekel, mi lesz, mert megtaláltalak. Ezért vagyok itt. Miattad. Mert szeretlek.
8. Szeretlek s ha rólam leveszed szemed, én nem nézek kutakkal farkasszemet, nem keresek sem golyót, se kötelet, üldözni se foglak szavaimmal, csak nézni, boldogan s boldogtalanul, s bárhová lépsz, e szempár sugara mindig arcodra hull, s el fogsz hervadni, halovány aranyom, maradék kincsem, boldogtalanom. Páskándi Géza
9. Ez a vonat már elment, engem már nem érdekelsz, Amennyi rosszat kaptam tőled, abból százat érdemelsz. Én a szívemet adtam, te mégis megfeszítettél, de majd gondolj arra vissza, akkor mit is veszítettél. Children of Distance
10. Én szállok az idővel és a széllel szembe talán, Telve a reménnyel: aki elment, vár még rám. Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám, Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám. Nem büntethet az ég, ha így állok eléd, Lelkemben bûntelenül, Mert hiányzol. Demjén Ferenc