Ha mi árnyak nem tetszettünk, Gondoljátok, s mentve tettünk: Hogy az álom meglepett, S tükrözé e képeket. E csekély, meddő mesét, Mely csak álom, semmiség, Nézze most el úri kegy, Másszor aztán jobban megy. S amint emberséges Puck A nevem: ha megkapjuk, Hogy most kímél a fulánk, Jóvátesszük e hibánk, Máskint a nevem ne Puck Legyen inkább egy hazug. Most uraim, jó`tszakát. - Fel, tapsra hát, ki jó barát, S Robin megjavitja magát.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha visszanézek most a múltra, Álomnak tetszik az egész. Hisz` ily bolondot nem mûvelhet Soha a józan emberész. És mégis, sokszor úgy óhajtom: Legyen ily álom életem. Kacagjon rajta minden ember, Csak engem boldoggá tegyen! Reviczky Gyula
2. Álmodom még, hogy visszatér, És úgy, mint rég, velem lesz mindig. Hazug az álom, bármily szép. Õ nem jön már, s hiánya pusztít! Miklós Tibor
3. Ha rosszak az álmaink, szebbek a nappalok. Szvoren Edina
4. Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak És sokszor jobb lett volna lenni rossznak, Mert álom a bûn és álom a jóság, De minden álomnál több a valóság. Karinthy Frigyes
5. Megosztottuk egymással az álmainkat, és rengeteg tervünk volt. (...) Ma már úgy érzem, mintha egy rossz, de múló álom lett volna. Hogyan lehetséges, hogy két ember egymásba szeret, s olyan sok mindent megosztanak egymással, aztán ez az egész szinte egyetlen éjszaka szertefoszlik.
6. Saját magunknak is titok vagyunk. Ti emberek, bolondos figurák, Le hát e sok komédiás ruhát, Hisz mindnyájunkról egyszer kiderül: Nem azok voltunk kívül, kik belül! P. Jánossy Béla
7. Új napra ébredsz, neked minden oly szép... Ellopnának tőlem a felhők, ha az árnyékod lennék. Zanzibár
8. Nem kell, hogy igaz legyen, nem baj, ha csak álom, de fordulj meg, kérlek. Nem mese, nem álom, hogy egy nap mosolyogni láttalak. Lehet, hogy becsaptam magam, lehet, hogy álmodtam, amikor azt hittem, mosolyod nekem szól, de nem lehetett tévedés, nem lehetett álom, amikor nevemen szólítottál... Soha nem volt tévedés, és soha nem volt álom, hogy szeretlek téged.
9. Semmi sem jól történt Mit álmodtam, porként hullott szét De ha bízni tudsz bennem még Tán átírhatnám nem késő tán.
10. Ha öreg leszel, ősz és álmatag, S bólongsz a tûznél, vedd le könyvemet, Olvasd lassan, míg lágy tekinteted S szemed mély árnyát visszaálmodod. William Butler Yeats