Ugrás a tartalomra
Ha mindenki ráeszmélne, hogy születése óta egyedül van, és haláláig biztosan egyedül is marad, akkor talán változhatna errefelé valami. Ha az ember nem mindig a másiktól várná azt a sok jót, amire az életben vágyik (szeretet, szerelem, odafigyelés, törődés, bátorítás, virág, fagyi stb.), és amit a másiktól soha nem fog megkapni, hanem egyszerûen kiszolgálná magát, csak elvenné a polcról, amit akar - akkor talán nemcsak szebb, de egyszerûbb is lenne a világ. Nem fogsz kapni semmit a másiktól, mert 1. nincs másik; 2. ha van is másik, nincs neki olyan, ami neked kéne; 3. ha van is másik, és történetesen van is olyanja, ami neked kéne, majd hülye lesz odaadni!
Kapcsolódó idézetek
-
Okkal mondtam, hogy boldogabb lennék egyedül. Nem azért, mert úgy gondoltam, egyedül boldogabb lehetnék. Azért, mert úgy gondoltam, ha szeretnék valakit, aztán szétmennénk, talán nem élném túl. Könnyebb egyedül lenni. Mert mi van, ha rájössz, hogy szükséged van a szeretetre, de nem kaphatod meg? Mi van, ha megszereted, és támaszkodsz rá? Mi van, ha erre alapozod az életed, és aztán minden szertefoszlik? Túlélhetsz ekkora fájdalmat?
-
Amikor azt hiszed, hogy mástól kell a szeretet, mert akarod, görcsösen, betegesen, nagyon, magadhoz szorítanád és el sem engednéd... Az bizony csak azért van, mert azt, amire épp szükséged van, amire vágysz, azt csak magadtól tudod megszerezni. Senki mástól. Kierőszakolhatod, megszerezheted magadnak a törődést, de egy biztos: valami hiányozni fog. Nem leszel teljes. Boldog sem. Keresheted kint, bent lesz az, amire vágysz. Nem véletlenül maradsz egyedül. Merj eleget venni, hiszen van miből. Vedd észre, nyúlj le érte, és hozd fel.
Oravecz Nóra
-
Érzést bárkinek adhatsz. Az nem olyan, hogy aztán elfogy, és nem lesz több. Nem. Annál inkább jobb, minél inkább mersz adni, hiszen visszakapod, és még több lesz belőle. Mélyebb lesz és igazabb - mert megtanulsz kapni. De lehet, hogy nem jön vissza. Te csak adod, meg adod, de nem érkezik az, amit várnál. Az egyetlen dolog pedig, ami kimondatlanul marad, a remény, hogy majd más visszaadja. Az élet, vagy valaki. És tudod, így is lesz. (...) Vedd észre, ha kapod, és fogadd el, engedd magadba. Egyszer pedig eljön majd a nap, amikor adsz, és az adja vissza, akiért a világot kimozdítanád a helyéről anélkül, hogy bárki élete sérülne.
Oravecz Nóra
-
Elvárni senkitől nem lehet semmit. El kell fogadnunk az embereket olyannak, amilyenek... egy ember van a világon, akitől elvárhatunk dolgokat, s akit akár meg is változtathatunk... mi magunk. S hogy kialakítsuk magunkat, az épp elég feladat egész életünkre. Ha ezt megtesszük, hatunk másokra is. Ha mindig a legtöbbet adod másoknak, előbb-utóbb elkezded ezt vissza is kapni.
-
Mindenki a szeretetre vágyik, mindenki azt éhezi. Ugyanakkor a többségük feláldoz valamit. Szinte mindenki. Szerelmet, barátságokat, családot, egészséget, karriert... csak épp mindig nézd meg, hogy mi éri meg az áldozatot. Ne félj egyedül élni addig, amíg nem jön a nagy szerelem, amíg meg nem valósítod magad, hiszen nem arra van szükséged, hogy egy másik feled legyen, valaki, aki ugyanannyira fél egyébként, mint te... arra van szükséged, hogy egész legyél és az egészet kapd meg.
Oravecz Nóra
-
Az embereknek egyszerûen mindig kell valami a másiktól. Mindig. Nem számít, mennyiszer csalódsz a többiekben, hogy hányszor bántanak meg, az sem, hogy a családod mennyire szeret, akkor is azt akarod majd, hogy legyen még valaki, aki elfogad. Ez mindenkivel így van.
-
Igazából mindannyian ugyanarra a szeretetre vágyunk. Ha nem kapjuk meg, az csak egy dolog miatt lehet: mi sem merünk ekkora szeretetet adni. Feltétel nélkül, elvárások nélkül, úgy, hogy a másik azt kezd vele, amit akar, mert igazából nálunk van bőven elég. Ezt kitanulni még mindig mûvészet, és csak keveseknek sikerül, hiszen olyan jó félúton lehuppanni a földre, és azt mondani, hogy na jó, akkor én szeretlek, és szeress te is. Pedig valójában ez nem erről szól. Szeretsz és szeretve vagy. Szeretetet adsz, és szeretetet kapsz vissza. Jön magától. Nincs benne görcsösség és birtoklási vágy. Hiszen igen, utóbbi öl meg minden kapcsolatot.
Oravecz Nóra
-
Azt akard, aki téged szeret, aki csak rád vágyik. Olyat, aki tudja, hogy mennyire szerencsés, mert mellette vagy - de ezt csak akkor teheti meg bárki, ha először elfogadod magad. Hogyan is tisztelhetnének, ha bármit megengedsz a másiknak azért, hogy megkaphasd azt, amire vágysz - még akkor is, ha az csak egy ölelés, ami nem is valódi? Egyszerûen nem érheted be olyannal, akinek sohasem leszel elég. Miért is adnál neki energiát? Felesleges. Ne törődj vele, búcsúzz el tőle. Az, aki soha nem tudott szeretni, talán nem is fog... Ne harcolj a szeretetért, nincs rá szükséged. Azt vagy adják, vagy nem. Nem erőszakolhatod meg a másikat, hogy érezzen úgy, ahogy te. Megpróbálkozhatsz vele, hagyhatod, hogy kihasználjon, megmentheted az életét, csak épp pontosan így fogod elérni azt, hogy soha ne akarjon többet tőled.
Oravecz Nóra
-
Azt kapjuk, amit adunk. Amennyiben úgy érezzük, hogy valami hiányzik az életünkből, akkor adjuk meg azt valaki másnak! Ha például több barátot szeretnénk, akkor figyeljünk rá, hogy jobb barátai legyünk a már meglévő ismerőseinknek. Ha úgy érezzük, hogy nem hallgatnak ránk eléggé, akkor igyekezzünk jobban odafigyelni másokra. Ha több szeretetet akarunk az életünkben, akkor adjunk több szeretetet másoknak. A jó szándékban fogant tettek idővel mindig visszatérnek hozzánk, sokszor a legváratlanabb módokon és pillanatokban.
Mungi Ngomane
-
Az ember nem akkor lesz önmaga, ha állandóan magával foglalkozik. Akkor lesz önmaga, ha az életét valaminek odaadja, amit szeret, ami számára és ami a többieknek is fontos, amivel tud adni. Mindenki kapott valamilyen tehetséget, amit átadhat másoknak. Ezzel válhatsz önmagaddá.
Für Anikó