Ha nem irányítjuk a sorsot egy magasabb rendû érték felé, ha a véletlen az úr, sötétségben tapogatózunk, a vak szörnyû szabadságát mondhatjuk a magunkénak.

Kapcsolódó idézetek

1. Sötétben tapogatózunk. Mindent megteszünk, hogy legyőzzük a gonoszt, különben elpusztít bennünket. Ha azonban az ember jelleme a sorsa, akkor ez a harc nem választás, hanem küldetés. Olykor ettől a súlyos tehertől mégis megbotlunk és felborul tudatunk törékeny rendje. Ekkor győzedelmeskedik bennünk a szörnyeteg és magányosan a szakadékba bámulunk az őrület groteszk vigyorgó ábrázatába.
2. Ha sors van, akkor nem lehetséges a szabadság; (...) ha viszont szabadság van, akkor nincs sors, (...) akkor mi magunk vagyunk a sors. Kertész Imre
3. A saját dolgainkban vakon tapogatózunk. Vágyaink, félelmeink, zsenge korunktól belénk plántált elvárásaink szûrőjén át látjuk a valót; ezen torzan felfogott valósághoz igazítjuk cselekedeteinket, amik így nem lehetnek mások, csak elhibázottak. Míg egy idegen számára nyilvánvaló, mi lenne a helyes út ügyünkben, mi a legjobb szándékkal követjük el ostobaságainkat, pusztulást, de legalábbis boldogtalanságot hozva ezzel saját fejünkre.
4. Nincsenek normák, vagy ellentmondanak egymásnak. Az akaratunk úgy pörög körbe-körbe, mint az iránytû az északi sarkponton. Vakon tapogatózunk, és a bizonytalanság néha az életünk végéig tart. Roland Paulsen
5. Van úgy, hogy a környezetünk pontosan látja sorsunkat, de mi magunk vakok vagyunk, hibák özöne felé botladozunk. Alice Hoffman
6. Ha képesek lennénk rá, hogy sorsunkat a véletlenre bízzuk, és kapálózás nélkül elfogadjuk életünk rejtélyét, akkor nagyon közel járnánk egy bizonyosfajta boldogsághoz, amely talán az ártatlansághoz hasonlít leginkább. Luis Bunuel
7. Abban a szeszélyben, hogy önként lemondunk szabad akaratunkról, és alávetjük magunkat olyasvalaki szeszélyének, akinek erről sejtelme sincs: a játékosan csapongó függetlenség a vak engedelmességgel elegyedik. Valami átmenetféle ez a rabszolgaság és a szabadság között. Victor Hugo
8. Szeretjük magunkat független lénynek tekinteni, aki ura a saját sorsának. Közben pedig elképesztően függünk egyrészt a környezettől, másrészt ki vagyunk szolgáltatva a véletlennek. Egyszerûen bármi, bármikor megtörténhet. Illúzió, hogy a sorsunk kézben tartható. Kormos Anett
9. Az ember szabad: de megszûnik az lenni, mihelyt nem hisz szabadságában: és minél több hatalmat tulajdonít a végzetnek, annál többet rabol el saját szabadságából. Gian Giacomo Geronimo Casanova
10. A saját sorsunkat illetően vakok vagyunk. Ezt az érzékszervet vette el tőlünk az úristen, talán hogy ne tudjunk vele konkurálni, mert a jövőlátás vészesen közel áll a mindenhatósághoz. Ki lenne olyan bolond, hogy ne kerülné ki a rá leselkedő sorscsapást, ha teljesen biztos volna benne, hogy az bekövetkezik?