Ha rajtakapjuk gondolatainkat, hogy az emlékmezőnkön szeretnének legelészni, rántsuk vissza, zabolázzuk meg őket, mondván, hogy nincs ott semmi keresnivalójuk. Az emlékmező hervadó füvétől és halott virágaitól csak felfúvódni lehet. Mert először is a múlt irrealitás, hiszen már nincsen.

Kapcsolódó idézetek

1. A múlt felhánytorgatása a legjobb módja annak, hogy tönkretegyük a jövőt. Mert az egyik a másikra épül. Tehát azt, ami elmúlt, tökéletesen el kell temetnünk, és be kell ültetnünk a vezeklés virágaival.
2. Csak emlék a világ. Jobb volna élni, jobb magadat merészen felcserélni, elhagyva élted rég megunt körét. De hü a szív, a régit kezdi ujra, jobb volna élni, máskép, megujulva, mint tavasszal a föld, a fák, a rét. Vas István
3. Az emlékek fakó festmények: néhányukat szeretettel dédelgetjük, mások fájdalmat idéznek fel bennünk. De nincs rá okunk, hogy eldobjuk őket. Csak tedd el bizonyos helyekre azokat, amelyeket meg kívánsz őrizni, hogy akkor nézegethesd őket, amikor csak akarod. A múlt nem szabad, hogy rátelepedjen a jelenre. Dan Millman
4. Furcsa, hogy a semmiből feltámad egy régi emlék. (...) Az ember először megpróbálja elhessenteni, mert azt hiszi, nem lehet igaz, hiszen a tudatos emlékek folyama megtörhetetlen, egyenes, egész. Aztán egyszer csak jön egy pillanat, és kiderül, hogy az emlékfolyam nem vonal, hanem felfûzött gyöngyök laza sora, s itt-ott van még egy kis hely, ahová befér még egy szem. Jodi Lynn Picoult
5. A múlt történéseit, a kisebbeket és a nagyobbakat, a szépeket és a rusnyákat, a nevetéseket, az érintéseket előbb vagy utóbb mind elfújja a szél, feledésre, halálra, kiszáradásra ítéltetnek, ám csak és egyedül azért, mert senki sem emlékszik már, senki sem gondol rájuk, senki sem őrzi meg őket, s ezáltal bármi, amit átéltünk, lassanként semmivé válik, még levegővé sem; ez nagyon fájdalmas dolog, iszonyú pazarlás, amitől céltalannak érzi magát az ember. Jón Kalman Stefánsson
6. Aki elutazik, az tovatûnik, az megsemmisül, az nincs is. Csak annyira él, mint az emlék, mely visszaréved képzeletünkben. Tudjuk, hogy van valahol, de nem látjuk őt, akár azokat, kik meghaltak. Kosztolányi Dezső
7. Talán feleslegesen ragaszkodunk olyan emlékekhez, amit többé nem élhetünk át, csak imitálhatjuk, de azzal rontunk a helyzeten. Leiner Laura
8. Ki kell törölnöm a tegnap nyomát, nem szentelhetek helyet magamban azok emlékének, akik már nem léteznek, hiszen nem akarom követni őket a nyírfák alá.
9. Az emlékezés összefogdossa tárgyát, tapogatja, érinti, koszolja, nem szép. Ha lehetséges lenne a puszta felidézéssel nem tenni tönkre egy mozdulattalan illatot, nem visszarángatni az időbe, ha lehetséges lenne nem rontani el, az nem volna rossz. Simon Márton
10. Hiába akarunk szakítani a múlttal, valami mégis megmarad, belénk kapaszkodik, és csak nagyon nehezen tudjuk lerázni. El kell nyomni azt, ami úgy tör fel emlékeinkből, mint a buborék a mocsár mélyéről; távol kell tartani gondolatainktól a kezet, mely álmunkban megérint, igazabbul, mint az igazi; félni kell az idegentől, akinek mosolyára összeszorul a szívünk; és harcolni a karok emléke ellen, melyek nem nyúlnak többé utánunk. Hazudni önmagunknak, gyávának lenni, mindig a legrosszabbra felkészülni. És tudni, mindig észben tartani, hogy ha csak egy percre megtántorodunk, végünk van, kezdhetjük elölről az egész küzdelmet. Edmonde Charles-Roux