Ha rendet és biztonságot keresünk, a végeredmény valószínûleg unalom és egyformaság lesz. Ha viszont a változás és az újdonság kedvéért elutasítjuk a rendet, veszély és bizonytalanság következik. (...) A kultúra történetét úgy is lehet értelmezni, mint a rend keresése és az unalom elől való menekülés közötti dinamikus feszültséget.

Kapcsolódó idézetek

1. Az unalom nem csak unalmas, egyenesen rémisztő. Rákényszerít bennünket, hogy nagyobb kérdéseken agyaljunk, olyasmin, hogy minek mi az értelme, mi a célja. Ugyanakkor az unalom remek lehetőség új dolgok felfedezésére is. Az unalom teremti meg azt a teret, amelyben új gondolatok megszülethetnek. Unalom nélkül mást se teszünk, csak reagálunk a minket körülvevő ingerekre ahelyett, hogy valóban belemerülnénk az élményekbe. Anna Lembke
2. Ha az ember beleragad a monotonitásba, a kényelmes, statikus életbe, akkor egy idő után unalmassá válnak a hétköznapjai. A kényelmesség és a biztonság a fejlődés melegágya, de ha már túl vagyunk a fejlődésen, ám kilépni nem akarunk, előjönnek a problémák.
3. A társadalomnak mindig meg kellene nézni, mi az, ami lehetséges. A kultúra ebből a lehetőségcsomagból általában valamit kiválaszt, de ha olyat választ, ami biológiailag nem optimális vagy kifejezetten tiltott, akkor a kultúra erőszakot, boldogtalanságot, mindenfélét eredményez. Csányi Vilmos
4. Életünk mindig ugyanabban a kerékvágásban telik, emiatt állandóan panaszkodunk és szitkozódunk; de valójában nyugalmunkat leljük ebben. Felébredünk, követjük a mindennapi szokásainkat, követjük a szabályokat, melyek merevek, erősek és általában csak kis mértékben módosíthatók. A változás olyan, mint egy kigördítetlen papirusztekercs, vagy a még ki nem játszott sakkfigura. Csak akkor fogadjuk a változást izgalommal vegyült félelemmel, amikor némileg tudjuk irányítani és hatalmunkban, lehetőségünkben áll, még ha nehezen is, de potenciálisan visszafordítani. Amennyiben azonban nincs meg a valódi döntés biztonsága, ha nincs meg a kontroll érzete; akkor a változás egyszerûen csak félelmetes. Még rémisztő is. Robert Anthony Salvatore
5. A kultúra a szabadság és a korlátok funkcionálisan összehangolt rendszere, amelyben bizonyos dolgokat elvárnak, másokat meg tiltanak - de mindez megkerülhető. Ha az ember valamit nagyon el akar érni, megtalálja azokat a kultúra által engedélyezett utakat, amelyek sokszor kerülőutak, sőt a választásuk sokszor visszalépést is jelent, illetve olyan dolgok elfogadását, amelyeket egyébként nem szeret az ember. De ha nagyon szeretnék elérni valamilyen célt, akkor képes vagyok rá, mert minden kultúra határai átjárhatók. Csak ehhez el kell különítened egymástól a kultúrát és magadat. Talán ez a legfontosabb ebben a dologban: hogy az ember el tudja-e különíteni saját magát a hiedelmeitől. Csányi Vilmos
6. Az embernek szüksége van az izgalomra, kihívásra, és egy gazdag társadalomban minden könnyen elérhető. Az unalom veszélyes, ugyanis könnyen arra késztetheti a társadalmat, hogy az izgalmat, felelőtlen és tudatlan vezetőket követve, politikai kalandban és katasztrófapolitikában keresse. Szent-Györgyi Albert
7. A harmónia ugyanolyan unalmas egy idő után, mint a ritmus. A dráma, a vígjáték, az üldögélés, a munka, a semmittevés. Minden unalmas, amiről tudjuk, hogy micsoda. Gerlóczy Márton
8. Nincsenek örökkön-örökké érvényes paradigmák. A hagyományokhoz ragaszkodó előadásmód is lehet lenyûgöző, az útkereső, bátor kezdeményezéseknek is lehet bénult unalom a végeredménye. Verebes István
9. Egyszerre minden megváltozik. Magunk mögött hagyjuk a múltat és sebesen száguldunk az ismeretlen felé. A jövő felé. Távoli helyekre utazunk, hogy megpróbáljuk megtalálni az utunkat. Vagy megpróbáljuk elveszíteni önmagunkat és otthon keresünk élvezetet. A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandók változtatni és ragaszkodunk a régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk a múlthoz, a jövő talán sosem jön el.
10. Emberi lényként mindannyiunkban van valami közös, mégpedig éppen az, hogy különbözőek vagyunk. Ez a sokféleség az, ami az idők során előrevitt minket utunkon, ugyanakkor annak veszélyét is magában rejti, hogy visszatartson bennünket. Pillantsunk körbe, és vegyük észre, mennyi különböző kultúra, tehetség, vélemény és tapasztalat jelenik meg a világunkban. Azután képzeljük el, milyen lenne az élet, ha minden ugyanolyan és egyszínû volna. Próbáljunk meg erőt meríteni a különbségeinkből ahelyett, hogy megítélnénk a másikat. Mungi Ngomane