Ha az ember beleragad a monotonitásba, a kényelmes, statikus életbe, akkor egy idő után unalmassá válnak a hétköznapjai. A kényelmesség és a biztonság a fejlődés melegágya, de ha már túl vagyunk a fejlődésen, ám kilépni nem akarunk, előjönnek a problémák.

Kapcsolódó idézetek

1. Mivel nincs olyan az életben, hogy az ember stagnál, így aki a kényelmes életet választja, könnyen belecsúszhat abba, hogy egyre kisebb és kisebb célokat tûz maga elé, egyre kisebb és kisebb erőfeszítéseket tesz meg, és ennek eredményeképpen az egész élete összezsugorodik. Elfogynak a célok, elfogynak a sikerélmények, és idővel egyre kevésbé érezzük azt, hogy igazán élünk. Szabó Péter
2. Könnyû azt mondani, hogy érjük be a nyugalommal. Az embernek mozgalmasság kell. S ha nincs, teremt magának. Charlotte Bronte
3. Az élet mindenütt egyforma és mindenütt unalmas, mert az élet: az emberek társasága és azok a szokások, amelyek mindenüvé követik az embert. A reggeli felkeléstől az esti lefekvésig bizonyos sematikus pontossággal ismétlődik minden - a változatosságot csak a gondolatok hozzák, a gondolatok, amikbe a végén szintén belefárad az ember. Erdős Renée
4. Rohadtul nem komfortos átlépni a korlátainkat, olyan, mintha az ember lábai alól kifutna a talaj. Megszûnik a stabilitás, megkérdőjeleződik sok, biztosnak hitt alapköve az életünknek. A semmiben lebegünk. Az egyetlen dolog, amit tehetünk az az, hogy megtanulnunk önmagunkba kapaszkodni. Elfogadjuk, hogy most ez egy nehéz helyzet, elfogadjuk, hogy szenvedünk. Nem söpörjük a szőnyeg alá. Piszkosul fáj, de a szívünk mélyén már sejtjük, sőt, tudjuk, hogy ezek az instabil momentumok fognak minket eljuttatni a következő szinthez. Hiszen nincs fent lent nélkül.
5. Ha rendet és biztonságot keresünk, a végeredmény valószínûleg unalom és egyformaság lesz. Ha viszont a változás és az újdonság kedvéért elutasítjuk a rendet, veszély és bizonytalanság következik. (...) A kultúra történetét úgy is lehet értelmezni, mint a rend keresése és az unalom elől való menekülés közötti dinamikus feszültséget.
6. Minden, ami állandó, egy idő múlva unalmasnak tûnik fel az embernek: - egészség, jólét, gondtalan élet. Vaszary Gábor
7. Ez a lét talánya. Mikor lépjünk tovább, és mikor maradjunk. Ha túlságosan sokáig időzünk, álmaink vagy valaki más álmának foglyaivá válunk. Ha túlságosan gyorsan haladunk, soha meg nem állva élünk, mindenből kimaradunk, az egész életünk összemosódik tetteinkben. A jó élet pillanatokból épül meg - olyan alkalmakból, amikor hátralépve szemlélődünk, és valóban látunk. Látjuk az álmot és az álmodót. Mark Lawrence
8. Az embert nem fából faragták, s a lekötöttség a szerencsétlensége, megfosztja bátorságától, csökkenti biztonságérzetét. Azzal, hogy egy helyhez köti magát, az ember minden feltételt elfogad, még a legrosszabbat is, és saját magát ijesztgeti a rá várakozó bizonytalansággal. A változást úgy látja, mint a befektetett fáradtság elvesztését; más foglalja el meghódított területét, neki pedig újra kell kezdenie mindent. (...) Ha marad, az ember tûr vagy támad. Ha elmegy, megőrzi szabadságát, s mindig kész arra, hogy helyet cseréljen és megváltoztassa a rákényszerített körülményeket. Mesa Selimovic
9. Életünk mindig ugyanabban a kerékvágásban telik, emiatt állandóan panaszkodunk és szitkozódunk; de valójában nyugalmunkat leljük ebben. Felébredünk, követjük a mindennapi szokásainkat, követjük a szabályokat, melyek merevek, erősek és általában csak kis mértékben módosíthatók. A változás olyan, mint egy kigördítetlen papirusztekercs, vagy a még ki nem játszott sakkfigura. Csak akkor fogadjuk a változást izgalommal vegyült félelemmel, amikor némileg tudjuk irányítani és hatalmunkban, lehetőségünkben áll, még ha nehezen is, de potenciálisan visszafordítani. Amennyiben azonban nincs meg a valódi döntés biztonsága, ha nincs meg a kontroll érzete; akkor a változás egyszerûen csak félelmetes. Még rémisztő is. Robert Anthony Salvatore
10. A körülmények gyorsabban változnak, mint a bennük élők. Az élet mindig kényelmesebb helyszínt keres. Egyszerûbb vándorolni, mint fejlődni. Steve Jones