Ha száz év alatt nemesítek ki valamit, az biztos jó, de ha három év alatt, az elhozza a világvégét? A GMO-rettegés abszolút hülyeség. Hiedelem, ami lassan kihal, ugyanis szükség lesz a génmódosítással előállított élelmiszerre.

Kapcsolódó idézetek

1. A körülöttünk kavargó GM-viták közepette nem árt belegondolnunk abba, hogy valójában már évezredek óta eszünk genetikailag módosított élelmiszereket. Mind háziasított állataink, amelyek a húst szolgáltatják számunkra, mind termesztett növényeink, amelyekből gabona-, gyümölcs- és zöldségszükségletünket fedezzük, már rég eltávolodtak vadon élő őseiktől. James Watson
2. Fenntarthatósági szempontból ez a legrosszabb, amit tehetsz - rosszabb, mint két nappal a lejárat után kidobni az élelmiszert, rosszabb, mint évente háromszor Ausztráliába repülni, rosszabb, mint puszta hiúságból és unalomûzésből ruhákat vásárolni -, ha gyereket vállalsz. Minden emberi lény hatalmas teher, egy test, amelyet meg kell szülni, aztán kilencven éven át melegen kell tartani, szállítani kell, javítani és karbantartani. Lehet úgy érvelni, hogy a gyerekekre szükség van az emberiség fennmaradásához, de a bolygó már így is túlnépesedett, és azok számára, akiknek ilyen igényeik vannak, bőven akadnak olyan gyerekek, akiket örökbe fogadhatnak, nevelhetnek, és akik társaságot jelentenek. Jens Liljestrand
3. Civilizációnk és hosszú távon persze egész fajunk a végéhez közeledik, és bár a többség nyilván úgy gondolja, hogy száz év múlva még él majd ember ezen a bolygón, és valamilyen formában három-ötszáz év is könnyen elképzelhető, legalábbis bizonyos régiókban, de ezer év? Tízezer? Nevetséges, miért is képzeljük? (...) És ez szabadságot ad nekünk. Vigaszt nyújt. Nincsenek környezeti problémák, nincs éghajlati válság, nem pusztul a Föld. Ami van, vagy volt, az csak egy emlősfaj, amely annyira elszaporodott, hogy végül összeomlást okozott az összes ökoszisztémában, amelytől az élete függött, ezáltal pedig kollektív öngyilkosságot követett el, és persze szomorú, hogy történetesen ehhez a bizonyos fajhoz tartozunk, de ez néhány millió év múlva, kozmikus vagy evolúciós szempontból teljesen lényegtelen lesz. Egyáltalán nem számít. Jens Liljestrand
4. A rohanó, figyelmetlen és felelőtlen emberi pusztítás tovább folyik, ami már a közeli jövőben környezetünk nemkívánatos és teljes átalakítását eredményezheti. Vajon ki fogja jól érezni magát ebben a mesterséges, szennyező- és hulladékanyagoktól terhes világban? Miért kell meghosszabbítani az emberi életet, ha ugyanakkor ez a meghosszabbodás újabb betegségeket és szenvedéseket tartogat a számunkra? A fiatalok dolga, hogy megtegyenek mindent nemcsak a holnapért, hanem a távoli jövőért is. Talán még nem késő. Tompa Anna
5. Az "egészséges megöregedés" (...) lehetetlen. Az "egészségesen megöregedni" jelszó nem más, mint a valóságtól elrugaszkodott óhaj. Az viszont nem vágyálom, hogy avatkozzunk be, és lassítsuk le az öregedési folyamatot. A károsodásokat így sem tudjuk megelőzni, viszont későbbre tudjuk tolni a velük járó gondok megjelenését, és tovább maradunk egészségesek. Rudi Westendorp
6. Az ember azért nem él száz évnél tovább, mert egyszerûen nem alkalmas rá. Lelkileg. Egyszerûen kiüresedünk. Eltûnik az életünk, amely löketet ad. Elunjuk saját elménket vagy az élet ismétlődéseit. Hogy egy idő után nincs olyan mosoly vagy gesztus, amit ne láttunk volna. Nincs olyan változás a világ rendjében, amely ne visszhangja lenne a világrend egy régebbi változásának. Az újság sem újság többé. Már önmagában az "újság" szó komikussá válik. Hiszen minden egy körforgás része a lassan forgó, immár lefelé tartó körvonalon. Türelmed az emberi lények iránt, akik újra és újra ugyanazokat a hibákat vétik, fogyatkozni kezd. Mintha folyton-folyvást ugyanaz az egykor imádott refrénû dal szólna, amelytől most már legszívesebben letépnéd a füledet. Matt Haig
7. Bármennyire is a technológia uralmában élünk, elég egyetlen emberi holttest ahhoz, hogy visszarántson minket a valóságba, annak kíméletlen felismeréséhez, hogy csupán felmagasztalt állatok vagyunk, akik esznek, ürítenek, és elkerülhetetlenül a halál felé tartanak. Mindannyian csak jövőbeli holttestek vagyunk. Caitlin Doughty
8. Hogy mi is a mezőgazdaság? Lényegében fogsz egy darab földet, elpusztítasz róla minden élőlényt, beleértve még a baktériumokat is, majd beülteted az ember szolgálatába állított növényekkel. Nincs mit szépíteni, a mezőgazdaság egy biológiai tisztogatás. Nem csak akkor, ha a gazdálkodást szakszerûtlenül végzik, és nem csak akkor, ha a termelés balul sül. A mezőgazdaság lényege az élő közösségek kiirtása azért, hogy végül egyetlen termény maradjon: az ember. Derrick Jensen
9. Az élet kifolyik a kezünkből, és más lenne, ha lenne mi után vágyakoznunk, hogy ötven vagy hatvan után is legyen részünk valami luxusban, de nem így lesz, igaz? Az élet most ilyen, és csak rosszabb lesz. Minden. A legjobb, amiben reménykedhetünk, az, hogy meghalunk, mielőtt még teljesen elviselhetetlenné válik. A hőség, a víz meg az étel szempontjából. Hogy még néhány évig mûködőképesen tudjuk tartani a társadalmat, majd a következő világjárvány megint leállít mindent. Hogy nem kell rovarokat ennünk. Hogy a rasszisták és az őrültek nem szerzik meg a világ még nagyobb részét. Hogy lesz kávé, amit otthon megihatunk. Jens Liljestrand
10. Hiszel a végzetben? A gondviselésben? Azokban a hülye mesékben, amik szerint semmi sem történik ok nélkül? Úgy éled az életed, hogy azt hiszed, minden eseményre, beszélgetésre és találkozásra azért kerül sor, mert mindezt már jóval azelőtt eldöntötték, hogy mi ráébredtünk volna arra, milyen irányba is haladunk? Kőbe vésték világkorszakokkal a születésünk előtt? Ráadásul mindez valami nagyobb jót szolgál. (...) Ha engem kérdezel, az életünk csupán egy nagy halom szemét. A korábbi balfogásaink felhalmozódott hulladéka. Minden szörnyû döntés hozzájárul ahhoz, hogy egy kis részünk valamilyen még visszataszítóbb dologgá változzon.