Bármennyire is a technológia uralmában élünk, elég egyetlen emberi holttest ahhoz, hogy visszarántson minket a valóságba, annak kíméletlen felismeréséhez, hogy csupán felmagasztalt állatok vagyunk, akik esznek, ürítenek, és elkerülhetetlenül a halál felé tartanak. Mindannyian csak jövőbeli holttestek vagyunk.

Kapcsolódó idézetek

1. A mesterséges intelligenciát használó társadalom egyre inkább függ a találmányától, miközben a gépeket továbbra is egy szûk elit irányítja, és a gépek döntéseit a társadalom csupán azért fogadja el, mert azok elvileg magasabb életszínvonalat tesznek lehetővé. Az emberiség olyan állapot felé sodródik, amelyben könnyen azon kaphatja magát, hogy már nem is képes kikapcsolni ezeket a gépeket, ez ugyanis gyakorlatilag az öngyilkossággal érne fel. A fizikai szükségletek kielégíthetők, a gyerekek "pszichológiailag higiénikus" körülmények között nevelkedhetnek, és mindenkinek megvan a maga dolga, ámde azon az áron, hogy maguk az emberek nem lesznek egyebek, mint a gépek háziállatai.
2. Mindennek meg kell halnia. Ez az igazság. Az ember szereti azt hinni, hogy mindig van remény, hogy legyőzhető a halál. Egyedülállóan emberi elképzelés, hogy a dolgok jobbra fordulnak, ami talán abból a páratlan felismerésből fakad, hogy nem fordulnak jobbra. Nem lehet biztosan tudni. De gyanítom, az ember az egyetlen olyan állat, ami tudja, hogy a halála elkerülhetetlen. Más állatok a jelenben élnek. Az emberek nem tudnak a jelenben élni, ezért feltalálták a reményt.
3. A régi világból csak valami homályos kép maradt az emlékezet peremén. Múltbéli életünk halovány benyomásai úgy élnek bennünk tovább, mint fantomvégtagok. A civilizáció maradványait felismerjük (épületeket, autókat, úgy általában az egészet), de semmi személyes nincs bennük. Nincs történetünk. Csak úgy itt vagyunk.
4. Csak rajtunk múlik, képesek leszünk-e annyira megbecsülni a mentális egészségünket, ahogyan a kommunikációt, a kényelmet, a sebességet. Csak ekkor mondhatjuk, hogy a technológia valóban értünk van, nem pedig fordítva.
5. Csak a múltról tudhatunk valami biztosat - a jövőről csak annyit, hogy meg fogunk halni. Erich Fromm
6. Ha elhisszük, hogy végtelenek a lehetőségeink az életben, azzal csak elhárítjuk magunktól a rettenetes igazságot, miszerint élni annyit tesz, mint előrefelé mozogni az időben, miközben egy belső óra ketyeg bennünk az utolsó, végzetes pillanatig. - Megszületünk, élünk, meghalunk, s hogy eközben milyen döntéseket hozunk, a mindennapos gyötrelmeink végül mit sem számítanak.
7. A közeljövő veszélyeit ezzel az agyvelővel kell átvészelnünk. Minden látszat ellenére ez azért nem olyan rossz mûszer. Biológiai adottságai korlátozottak, benne van állati múltunk számos öröksége, de ugyanakkor a társadalmi-tudati fejlődés óriási és átte­kinthetetlen lehetőségei is benne rejlenek. Rajtunk áll, hogy élünk-e velük. Szentágothai János
8. A technológiai haladás az emberi társadalom betegsége. A technológia robbanásszerû fejlődése a ráksejtek növekedésével analóg, és az eredmény is hasonló lesz: az összes táplálékforrás kimerülése, a szervek pusztulása és végül a gazdatest halála. Cixin Liu
9. Az emberek csüggedten gondolnak a jövőre, mert egyre inkább tudatában vannak annak, hogy mi, az emberi faj, egy olyan igéző álmot kergettünk, mely romba döntött minket. Azt mondtuk magunknak, hogy a világ azért jött létre, hogy mi uralkodjunk rajta, így minél jobb a technológiánk, és minél jobban tudunk irányítani, annál jobb lesz a világunk. Mégis értetlenül állunk a tény előtt, hogy a világ minden egyes technológiai vívmánnyal csak még megkeseredettebb és zavarosabb lesz. Az általunk létrehozott jobb dolgok csak rosszabbá tesznek mindent. Elan Mastai
10. A technológia elszakít bennünket a saját énünktől. Úgy teszünk, mintha az életben maradásunkért nem kellene ölnünk, elfeledteti velünk, hogy nem vagyunk többek gyilkos majomcsapatnál. Az emberek arról beszélnek, hogy vissza kell térnünk a természethez, és ezen csak azt értik, hogy kiránduljunk, meg hogy matassunk egy (...) házikertben, neveljünk galambokat, nyulakat meg virágokat, és elfeledkeznek róla, hogy (...) a karmok, agyarak és a vér természetes dolgok, míg a kiskert nem az. A dzsungel a természet, nem a kiskert.