Ha úgy vesszük, akkor maga a DNS is tekinthető csupán önfenntartó programnak. Az élet az információk óceánjában szerveződött rendszerbe. Így alakulhattak ki a földön az állatfajok. A gének is egyfajta memóriabankok. Magát az embert pedig épp az emlékezete teszi egyedivé, amely meghatározhatatlan, de szerepe meghatározó az emberiség számára.

Kapcsolódó idézetek

1. Hasonlítsuk az emberi test mintegy 20 ezer génjét egy több ezer kötetes állománnyal rendelkező könyvtár összesített információmennyiségéhez! E DNS-könyvtár valamennyi könyve mondatokba rendezett szavakból áll. Ezek a DNS-mondatok a gének. Az egyes mondatok tovább szerveződnek bekezdésekké és fejezetekké. Ezek a rendkívül pontosan összehangolt és együttmûködő genetikai egységek megfelelői, amelyek még magasabb szinten a könyveket, a fölött a könyvtár egyes részlegeit (a szöveteket, szerveket stb.) alkotják. És itt jön a lényeg: a könyvtárba látogató olvasó átfogó élményanyagát nem csupán a polcokon lévő könyvek összessége határozza meg. Az olvasót más és más benyomások érhetik attól függően, hogy mikor látogat el a könyvtárba, ki kíséri el, mely részlegeket keresi fel, a könyvtár mely részei tartanak nyitva vagy zárva az adott időpontban, és milyen könyveket emel le a polcokról. Egyszóval az, hogy mit olvas el az olvasó, vagyis hogy mely gének fejeződnek ki és melyek nem, a biológiai és környezeti impulzusok roppant összetett kölcsönhatásain múlik. A lehetőségek végtelenek, és a környezet hatásai nélkülözhetetlenek a folyamatban.
2. Az egész genetikai program a DNS, és nem maguk az emberek szolgálatában áll. Mi csupán az életet hordozó molekulák időleges tárolói vagyunk. Ebben az esetben a csomagolás, vagyis mi magunk, arra szolgál csupán, hogy eldobják. Rudi Westendorp
3. A gének lehetőségek. Információk. Domináns módon ránk kényszeríthetnek dolgokat, vagy lehetőségeket kínálhatnak föl. Mindenekelőtt azonban: tervek. A gének semmire sem képesek, amíg el nem olvassák és fel nem használják őket. Néhány tervvel ezek közül nem tudunk mit kezdeni - ezek arról döntenek, hogy emberek legyünk-e vagy baktériumok. Mások hosszú ideig lappanghatnak (mint az öregségi foltok), megint másokkal rendelkezhetünk ugyan, például nagy mellel, mégsem válnak valósággá. Az egyik embernek szerencséje van, a másiknak nem.
4. Nincsenek egyedülálló gének; a gének sokasága létezik, és viselkedésük attól függ, hogy mi történik a testben. Másképp mûködnek az egyik emberben, mint a másikban. A gének a genetikai demokrácia tagjai.
5. Az egyedek nem stabilak, hamar elenyésznek. (...) Ám a gének földtörténeti időkben honolnak, a gének örökkévalók. A gének, mint a gyémántok, örökkévalók, de nem pontosan úgy, mint a gyémántok. Az egyedi gyémántkristály maga marad fenn, az atomok változatlan mintájaként. A DNS-molekulák nem ilyen értelemben tartósak. Bármely anyagi értelemben vett DNS-molekula élete meglehetősen rövid - talán néhány hónap, de semmi esetre sem több, mint egy emberöltő. A másolataiban viszont elméletileg évek százmillióin át élhet egy DNS-molekula. Richard Dawkins
6. Legintimebb pillanatainkban is, amikor egy új emberi élet születik, a vírusok létfontosságú szerepet játszanak túlélésünkben. Nincs mi és ők, csak a DNS örökké változó, összefonódó keveréke. Carl Zimmer
7. A DNS, az örökítő anyag a legcsodálatosabb dolog a világon; a természet is ezt óvja a legjobban. Az emberiséget pusztította már járvány, éhínség és számtalan más megpróbáltatás, de a természet érintetlenül megőrizte ezt az anyagot, minden élet kútfejét. Szent-Györgyi Albert
8. Az öröklődés időben zajló párbeszéd, egy sor utasítás átadása generációról generációra. Saját szókincse van, amelyet maguk a gének alkotnak. Saját nyelvtana: az a mód, ahogyan az információ elrendeződik. Saját irodalma, amely az emberi lény létrehozásához szükséges többezernyi utasítást jelenti. Steve Jones
9. A DNS mûködésében talán az a legcsodálatosabb, hogy minden információt tartalmaz, amire szükség van az élőlény felépítéséhez egy adott környezetben, és semmi olyan információt nem tartalmaz, amit a környezet úgyis meghatároz. Mérő László
10. A gének ugyan "tervrajzként" szolgálnak, de nem változatlanok. Valójában a tudósok azt tartják róluk, hogy rendkívül kiszámíthatatlanok. Kapcsolatba lépnek a környezetükkel, és más génekkel és egyéb molekulákkal is együttmûködnek, hogy utasításokat adjanak a fejlődési folyamatokról. A színházi forgatókönyvhöz is hasonlítják őket, ahol ugyanazok a szavak és színpadi utasítások gyakran nagyon eltérő eredményekhez vezethetnek.