Ha vágyad örvénylő vizei elsimultak, vihar múltán, ha nyári nap ragyog, az örök mámort, majd ha seholse lelted: vissza fog térni lelkemhez a lelked, mert az örök part - mégis - én vagyok.

Kapcsolódó idézetek

1. Mikor a Nap egyszer majd kihuny, a szeretetem akkor is tovább ragyog; s ha majd a tengerbe omlanak a hegyek, akkor is veled leszek.
2. Úgy gyötri a testet utánad a bánat, úgy röppen a lélek utánad, elébed, ó, semmi, de semmise már! ez a zápor sem mossa le rólam a vágyat utánad. Radnóti Miklós
3. A szerelem olyan, mint egy nyári fergeteg, az epedő vágyak sötét felhői, a cikázó villámok, az eget-földet rázó csattanás, a zuhogó eső s végül ismét mosolygó napsugár: ez üdíti és tisztítja ez élet unalmas, de üdvös formaságait, s elhiheti velünk, hogy soha sem ezelőtt sem azután nem lesz többé oly vihar, mint az éppen elmúlt. Marie Corelli
4. Hozzám csak akkor térhetsz vissza, ha megtisztulsz, ha kiégeted magadból önző szenvedélyeidnek káprázatát, ha megéled minden vágyad csődjét, ha rájössz arra, hogy rajtam kívül csakis álmokat hajszoltál, és méltatlanokat öleltél, mert én vagyok a tiéd és te az enyém; ha rájössz végre arra, hogy mindenben és mindenkiben csakis engem kerestél. Müller Péter
5. El fogok menni. Elmegyek, mert erre kérsz, és tőled nem tagadhatok meg semmit sem. De minden út körbeér, és találkozunk még. Tudom. Ha nem ebben az életben, hát majd azután. Mindig is téged kerestelek, és végre rád találtam. Tudok várni. Te vagy a lelkem, a lélegzetem; nélküled nincs értelme semminek. Mi egyek vagyunk... oszthatatlanok, és a természet minden ereje azon lesz, hogy kettőnket újra egyesítse. (...) Addig minden erőmmel azon leszek, hogy jobb ember legyen belőlem. Volt valaha egy fiú, aki valóra akarta váltani az álmait. Hát megyek, megkeresem őt. Azért megyek, mert te kérsz rá. Azért megyek, mert téged még az életemnél is jobban szeretlek. Gaál Viktor
6. Elmegyek messze, és sohasem találhatsz meg, bármikor keresnél. Pedig egykor keresni fogsz. Majd súgok neked valamit, miért?... Olyan lesz a hajad, mint a sirály szárnya, a kedved, mint a kéményben a szél, a szomorúságod, mint a sír. Mikor keresni kezdel, engem, az ifjúságodat... Nem gondolsz álmatlan éjjelen többé a nőkre, akik betöltötték életedet, akik miatt szenvedtél, nyugtalankodtál, szaladgáltál, türelmetlenkedtél... akiket úgy hordoztál darab ideig a szívedben, mint bálványképeket... akik nélkül nem tudtál volna élni... akik végül mind megcsaltak, kiraboltak, lelkiismeretfurdalás nélkül elfelejtettek... mindenki elhagy, mind elfelejt, kíváncsi kis lábaikon új utakra mennek, újabb szerelmet ûznek mohó, falánk kis szívükkel, a férfiak új mondanivalójára kíváncsiak... szeretők, szerelmek: tüzek és fagyok a férfi életének az országútján... időrabló oktalanságok, megkívánt borok, óhajtott mámorok... nadrágok és szoknyák... veréb- vagy fülemilehangok... éjszakák, amelyek elmúlnak... De én örökre a tiéd maradok. Krúdy Gyula
7. Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani. Jókai Mór
8. Ragyogj, ragyogj, Örökkön tiszta kép E lélek vízalatti, mély egén, Én már tudom: csak azt nem vesztem el Amiről sose mondhatom: enyém. Reményik Sándor
9. Szép vagy. Ahogy régen. Ahogy mindig. Ahogy most is. De most még szebb. Akkor is, ha bent vihar dúl, ha nem sima a víztükör, ha nem ragyog a Nap, ha... és ezért költözni kell. De most nem a belső ragyogásnak kell kiköltöznie arcodra, szemeidbe, mosolyodba. A külső ragyogásnak kell beköltöznie lelkedbe. Csitáry-Hock Tamás
10. Téged szeretni áhítat, imádság, Te hoztad lelkem vágyó jobbúlását, Elszúnyad lelkem gőgös indulatja, Szelíd szemed álomba csókolgatja. Téged szeretni édes enyhülésem, Vihar múltán a napsugár jósága, Vihar könnyétől még nedves vetésen Szelid harang hálát-adó imája.