Ragyogj, ragyogj, Örökkön tiszta kép E lélek vízalatti, mély egén, Én már tudom: csak azt nem vesztem el Amiről sose mondhatom: enyém.

Kapcsolódó idézetek

1. Sima víz, mely meg nem mozdul, Szemközt velem, te vagy tükröm, Megőrizném én az arcom, Mit most látok, mindörökkön, Lelkemet a hosszú úton Romlatlanul tán megőrzöm. Robert Anthony Salvatore
2. Csillagok alatt fekszik a test, Az enyém, a tiéd, akárkié. Könyörögnék, hogy engem szeress, De nem ragyogsz rám már soha többé. Ákos
3. Lelkembe égettem fény-mosolyod, Az emlékeim nem vehetik el. A múltam az itt van, azt mélyen őrzöm, Az enyém, csak az enyém. Edda
4. Mindig, mindig a lelkemben él; nem mint valami gyönyörûség, hisz tudom, magam sem vagyok az, hanem mint saját lényem. Így hát ne beszélj arról, hogy leválunk egymástól; ez lehetetlen. Emily Bronte
5. Látod azt a fényt az égen, azt a csillagot, ami sosem tûnik el? Az a fény te vagy az én szívemben. Sosem alszik ki.
6. Ha vágyad örvénylő vizei elsimultak, vihar múltán, ha nyári nap ragyog, az örök mámort, majd ha seholse lelted: vissza fog térni lelkemhez a lelked, mert az örök part - mégis - én vagyok.
7. Valamit őrizni fogok magamban mélyen, amit soha nem veszíthetek el. Ami nem kophat el. (...) Valamit, ami láthatatlan. Valamit, amit minden egyes pillanatban éreztünk, ahogy megláttuk egymást. Albert Tímea
8. Im, szerelmem ekkép változik, de Soha meg nem szûnik, mindig él, S nem gyöngül, ha néha szelidebb is... Gyakran csendes a folyó, de mély! Petőfi Sándor
9. Téged látlak az egeknek Magas, tiszta kékjében; Téged látlak a vizeknek Folydogáló tükrében, Nappal a nap aranyának Ragyogó láng-fényében; Éjjel a hold világának Reszkető ezüstjében. Minden időperczenetben, Mindennémû szegeletben Üldözőm vagy szünetlen - Hagy békét, óh kegyetlen! Kisfaludy Sándor
10. A halálom nem velem történik majd meg, de ott leszek, és megnézem. A lélek időtlen és örök.