Ha valaki dolgozik, annak legyen döntési jogköre is. Így valóban előfordulhatnak téves döntések, de csak így bátoríthatjuk a kollégáinkat fejlődésre és előmenetelre. Ha állandóan a nyakukon ülünk, nem tudnak kibontakozni, és a legjobbak előbb-utóbb itthagynak minket.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenkinek meg kell adni az esélyt, hogy kiderüljön, tudunk-e jól dolgozni. Ha meg nem, akkor nyilván valaki elmegy. (...) Mindenkinek joga van egy lehetőséghez, hogy megnézzük, kipróbáljuk, hogy mi hogyan mûködik.
2. Egyedül semmi nem megy! Igaz ez a munkára és a magánéletre is. Kellenek a társak, és nagyon nem mindegy, hogy az ember kikkel dolgozik együtt, kiket választ maga mellé, vagy akár maga fölé. Ha jól választunk, a társunk felemel, ha rosszul, akkor visszahúz. Pataki Ági
3. Minden döntés nehéz: a nagyobbak életveszélyesek. Érthető hát, hogy ide-oda kapkodunk tanácsért, marasztaló vagy külső indíttatásért. Tanácsot kérünk, segítséget várunk. De ilyen egyszerû segítség nem létezik. (...) Jó lenne másra hárítani a felelősséget, szétosztani a terhet, melyet jövőnk bizonytalansága mér ránk. Próbára tenni a kételyeket, amelyeket a választás kérdőjele kényszerít ki belőlünk. De a választás terhét nem lehet feldarabolni: jog és kockázat a mi vállunkat nyomja, és ami jön, azt is nekünk kell viselni.
4. Mindenképpen szükség van egy döntéshozóra, akire a többiek felnéznek és akit követnek. Ám ez nem azt jelenti, hogy ő dönt egy személyben mindenről - a többieknek is érezniük kell, hogy részesei a döntési folyamatoknak. Ed Catmull
5. Azért adunk bizonyos emberek kezébe hatalmat, hogy magasabb szinten képviseljék az érdekeinket. Ezeknek az embereknek sokkal nagyobb cselekvési lehetőségeik vannak, mint nekünk, és ennek megfelelően a felelősségük is nagyobb. Erre néha emlékeztetni kell őket. Frank Schätzing
6. Azt mondják, a döntéseink határoznak meg minket, de mi történik olyankor, mikor rajtunk kívül állók alakítják a sorsunkat és kicsúszik a kezünkből az irányítás? Amikor egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy rá vagyunk utalva másokra, barátokra, családtagokra vagy éppen olyan embertársainkra, akiktől nem szívesen kérünk segítséget, akik korábban éppen tőlünk függtek. Egy pillanat alatt fordulhat a kocka. Félre tudjuk tenni büszkeségünket, képesek vagyunk segítséget kérni másoktól? Nem elég, ha tudunk adni abból, amiből nekünk jutott, sok esetben az elfogadást mindig tanulni kell, de ha valaki önszántából segítséget ajánl, nem érdemes azt visszautasítani, hiszen egymásért vagyunk, a szeretteinkért, és néha az is előfordul, hogy éppen az a valaki ment meg, akitől a legkevésbé várnánk.
7. A szabadságért dolgozni kell - döntéseket kell hozni, aztán együtt élni a döntéseink következményeivel, megtalálni a saját utunkat, kijavítani a hibáinkat. Rahaf Mohammed
8. Úgy lehet a legjobban együttmûködésre bírni a kollégákat, ha bizonyos keretek között szabad teret kapnak ötleteik megvalósítására, és ha számíthatnak a vezetőre a nehéz helyzetekben is.
9. Minden ember igyekezzék betölteni azt a helyet, amelyre születése vagy hivatása állította, s akkor előbbre is fog jutni, de ne próbálja lerántani azokat, akik előbbre jutnak. Becsüljük meg egymást és egymás munkáját! Teleki Pál
10. Az embernek mindent meg kell tennie azért, hogy a saját történetei jól végződjenek. (...) Sok múlik rajtunk. Döntéseket kell hoznunk, bátornak kell lennünk, új dolgokat is ki kell próbálni, nem szabad elbújnunk, és ha kell, vissza kell tudnunk ütni. A legfontosabb, hogy ne hallgassunk a rossz tanácsokra.