Ha valaki nem kiemelkedően hiteles forrásból beszél, akkor a mondandója többet árul el róla magáról, mint arról, amiről beszél. Ez különösen igaz az ítéletekre és véleményekre. Egy könyvkritika például gyakran többet mond a kritikusról, mint magáról a könyvről. Ezt nevezem én Wittgenstein vonalzójának: ha nem bízol a vonalzó pontosságában, akkor amikor az asztalt méred vele, valójában az asztallal méred le a vonalzót.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy s más tekintetben merőben rosszul ítélem meg a jellemet; van, akit sokkal vidámabbnak, mást komolyabbnak, eszesebbnek vagy éppenséggel balgábbnak gondolok a valóságosnál; s magam sem tudom, miből eredt, mi okozta a tévedést. Olykor az irányítja véleményünket, hogy ki-ki mit mond magáról; gyakran az, amit más mond róla, s nem szánunk időt a megfontolásra és az ítéletre. Jane Austen
2. Gyakran egy másik ember véleményét többre becsüljük, mint a sajátunkat. Vagy ridegségnek tekintjük, ha más a véleményünk, mint neki. Pedig a vélemények csak ösztönzések, és nekünk önmagunkból kiindulva kell eldöntenünk, hogy helytállónak tartjuk-e őket vagy sem.
3. Ha valaki rosszul bánik veled, vagy rosszat mond rólad, emlékezz erre: abban a hiszemben teszi vagy mondja, hogy alapja van rá. Õ csak aszerint cselekedhet, ahogy neki, - nem pedig neked, - helyesnek látszik; ha pedig hamis a véleménye, az neki árt, mert tévúton halad. Ha valaki egy helyes mondatösszetételt hamisnak tart, az nem a mondatösszetételnek árt, hanem annak, aki tévedett. Ha ebből indulsz ki, nem fogsz haragudni a rágalmazódra. Bármit mond, jegyezd meg: "Neki úgy tûnt igaznak." Epiktétosz
4. A nem tárgyilagos kritikának különböző okai vannak. A kritizáló legtöbbször önmagával sincs jóban. Aki nem tárgyilagosan kritizál, az teli van méreggel és csalódással a félresikerült dolog miatt. Ezek a negatív érzések meghatározzák hanghordozását és szóhasználatát. A hangja szemrehányó vagy lekezelő. Túloz és általánosít. Ehhez jön még az a (többé-kevésbé tudattalan) vágya, hogy megleckéztesse, helyre tegye, vagy lejárassa a másikat. Barbara Berckhan
5. Az elvárásaink, az észleléseink sokszor helytelenek vagy pontatlanok (...). Ezért nem kellene olyan hamar véleményt formálni másokról, ezért nem kellene ítélkeznünk, sőt címkéznünk. A saját, korlátozott nézőpontunkból ritkán látjuk az egész képet.
6. Én nem vagyok az a típus, aki odafigyel arra, amit az emberek mondanak. Én inkább azt nézem, hogyan mondják. Az ember sok mindent megtudhat valakiről, ha rászán egy kis időt, hogy figyelje az illető mozgását, a szeme villanását, a felerősödő, majd lehalkuló hangját. Emma Chase
7. Ha valaki nyilvánvalóan személyeskedik veled, általában a saját negatív érzelmeit szellőzteti meg. Talán az árnyoldalukat tükrözöd vissza, azt a részüket, amelynek létezését képtelenek elfogadni. Talán egyszerûen csak irigyek valamiért. Talán csak rossz hangulatban vannak, és le akarják vezetni valakin. De az igazság az, hogy szinte minden esetben, amikor valaki személyeskedik veled, az sokkal inkább szól róla, mint rólad.
8. Talán áldás, hogy az emberi lélek sajátosságairól beszélve nem támaszkodhatunk finom mûszerekre? Ha mérni tudnánk a jót és a rosszat, a magasságmérőéhez vagy más hasonló mûszeréhez hasonló skálán meghatározhatnánk, elveszítenénk minden ösztönzést a változásra... hogy jobbak legyünk. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
9. Könnyû teljesen elveszni a dolgokról alkotott személyes véleményünkben. Mintha láthatatlan szövegkönyvből olvasnánk olyan utasításokat és mintákat követve, amelyeket nem is értünk. Minél gyakrabban kérdőjelezed meg ezeket az utasításokat és minél gyakrabban teszed ki őket a megtanult bölcsességek kegyetlen próbatételeinek, annál biztosabb iránytûvé válsz saját magad számára. Meggyőződéseid és eredeti gondolataid lesznek, amelyek kizárólag hozzád tartoznak. Ryan Holiday
10. Szerintem nem az a hazugság, hogyha olyat állítunk, ami hamis, hanem ha olyat, amiről azt hisszük, hogy hamis. Ha valaki olyasmit mond, ami történetesen igaz, de ő azt hiszi, hogy hamis, akkor szerintem hazudik. Raymond Smullyan