Talán áldás, hogy az emberi lélek sajátosságairól beszélve nem támaszkodhatunk finom mûszerekre? Ha mérni tudnánk a jót és a rosszat, a magasságmérőéhez vagy más hasonló mûszeréhez hasonló skálán meghatározhatnánk, elveszítenénk minden ösztönzést a változásra... hogy jobbak legyünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Feltételezed, hogy a jóságnak van valamiféle állandó mércéje, amellyel minden embert osztályozhatunk. Egy skála, egytől hétig. Én azt mondom, hogy az ember a mérték, és a jóság csak egy tulajdonság. Az ember nem önmagában jó, hanem valamiben.
2. Mindig csodálkozom, mikor egyes barátaimtól és ismerőseimtől hallom: szeretnének olyan boldogok lenni, mint amilyennek én látszom. Nem tudom, mennyire igaz ez, vagy sem. A boldogság nem mérhető semmiféle mûszerrel, kérdezőlappal vagy szellemi meghatározással. Nem tudom, boldog vagyok-e, vagy sem. De az engem körülvevő boldogtalanság mennyisége és intenzitása mindig meghökkent. A boldogtalanság ugyanis látható, nyilvánvaló, és ha nem is mércével, de azért elég pontosan mérhető. Faludy György
3. Ezen a világon már minden mérhető, csak érzelmeink hőfokát nem jelzi mûszer. Még a találkozások sûrûsége vagy ritkasága sem mutatója a szeretetnek, barátságnak, összetartozásnak. Örkény István
4. Azok a dolgok, amiket meg tudunk mérni, nem mindig pont ugyanazok, amik igazán fontosak lennének a számunkra. Könnyû megmérni, hogyan boldogulnak a diákok a feleletválasztós tesztekkel. Egyáltalán nem könnyû azonban megmérni a kritikai gondolkodást, a kíváncsiságot vagy az egyéni fejlődést. Azzal, hogy megpróbálunk növelni egyetlen, könnyen mérhető számot - például a teszten elért pontszámot vagy a napi lépésszámot -, nem mindig jutunk közelebb ahhoz, amit valójában el akarunk érni.
5. A boldogságot nem lehet számokkal vagy adottságokkal mérni. Az vagy van, vagy nincs, és minden azon múlik, észrevesszük-e a közeledtét vagy a jelenlétét, felismerjük-e időben az utat, amelyik odavezet hozzá. Stella Mae
6. Nagyon finom mûszer a lélek, és bizonyos dolgok megbéklyózzák. A bûntudat például, vagy ha magunkba fojtjuk az érzéseinket, titkolózunk: óriási teher a léleknek. Az efféle emberi eredetû súlyok ráakaszkodnak, és elnehezítik.
7. Valamennyien képesek vagyunk arra, hogy úgy nagyjából megítéljük, milyen napszakban is vagyunk, hogy reggel van-e vagy dél, esetleg késő délután vagy már este, érted, nem kell gondolkodnunk rajta, anélkül is tudjuk, és ehhez nincs szükségünk mérőmûszerekre, napórára vagy homokórára, karórára vagy faliórára. De ha megbeszélésre kell rohannod, vagy el kell érned a vonatot, ha pontos időre kell ott lenned bizonyos meghatározott helyen, akkor már gondolkodnod kell, és ki kell találnod azokat az eszközöket, amelyek a segítségedre lehetnek abban, hogy pontos légy. Azt hiszem, az élettel szembeni magatartásunk is ehhez hasonló. Hol boldogok vagyunk, hol meg boldogtalanok, haragszunk valamiért vagy neheztelünk valakire, tetszik nekünk valami vagy valaki, esetleg éppen fordítva: ki nem állhatjuk. Agatha Christie
8. Talán nem is olyan gyenge ő, mint amilyennek mindig tartotta magát; különben is, másokhoz mérje magát az ember, ez az egyetlen igazi mérce. Időnként és akaratlanul mások tanítanak nekünk valamit önmagunkról. Ian McEwan
9. Ahogyan változunk, néha egyet előre, egyet meg hátra lépünk, lehet, hogy jobb felszereléssel megyünk a hegyre, ám kevésbé tudatosan, véletlenszerûen cselekszünk. De amikor ez az út keménnyé válik és elromlanak a dolgok, ugyanazokra a tulajdonságokra van szükség (...): bátorság, találékonyság, a kényelmetlen helyzetekkel való megbirkózás képessége és legfőképp erős akarat, elszántság. Edmund Hillary
10. Nem arról ismerszik meg az ember, hogyan élt; nem arról, mennyire könnyen ijed meg egy hangtól, vagy hogy milyen könnyen mutatja ki az érzéseit. Az a legfőbb mérce, hogy mennyit hasznosít valaki abból, amit az élet tanított neki. Brandon Sanderson