Ha van egy közösség, akkor tudom, hogy nálam nagyobb, hatalmasabb, erősebb, segít rajtam, odatartozom. Az evolúcióban azért fejlődött ki ez a képesség, mert ez kellett a túléléshez. Ha már képesek vagyunk így absztrahálni, akkor ezt a hatalmast Istennek is elnevezhetem, vagy szellemnek, vagy ördögnek, abban ezután már semmi különös nincs. Az igazi nagy ugrás tehát az absztrakció képességének a megjelenése, aminek értjük a mozgatóerejét, utána a többi csak mese, amit a vallások istenről alkottak.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember ősei kis csoportokban élő lények voltak. Az emberré válás folyamata során ezek a kis csoportok közösségekké alakultak. A közösség kialakulása azt is jelentette, hogy az embernek már nemcsak arra volt szüksége, hogy önmagában, a saját maga erejében, ügyességében higgyen problémái megoldása során, hanem arra is, hogy valamilyen nála magasabb rendû létezőben - és ez éppen a közösség volt - is hihessen. A közösség védte, segítette félelmében, betegségében, sebesülésében, megosztotta vele élelmét. Az az elme, amely ezt fel tudja fogni, amely képes hinni egy nála magasabb rendû létezőben, amely előtte is volt, utána is lesz, az természetesen, mellékhatásként el tud képzelni más, örökéletû, nála hatalmasabb létezőket is, így démonokat, tündéreket, Istent. Nincsen ebben semmi különös. De nagyon felfuvalkodott elme az, amely azt is képzeli, hogy egy ilyen magasabb rendû lény, amelyet elképzel, legfőképpen azzal törődik, hogy vele, az emberrel mi lesz. Különös nagyképûség azt hinni, hogy egy ilyen lény, ha lenne, hasonló az emberhez, és szándékai, gondolatai megismerhetőek. Csányi Vilmos
2. Az emberekben igen erős a készség, hogy a gép alkatrészei legyenek. Ehhez egészen hasonló ugyanis az igazi közösségben is szükséges. Amikor például jönnek a vándorló rénszarvasok, akkor mindenkinek menni kell a vadászokat segíteni. Ez a fajta irányításnak való engedelmesség hozta létre a sikert, amit az ember elért az evolúció során. De amikor nagy tömegû lesz a társadalom, elkezd apró kisebb érdekközösségekre bomlani, és jönnek a konfliktusok és a háborúk. Csányi Vilmos
3. A társadalom növekedése, az emberek szaporodása az alapvető hajtóerő, és amit mi a tudomány és technológia nagyszerû áldásainak tartunk, azok tulajdonképpen csak kétségbeesett kísérletek a társadalom stabilitásának megőrzésére, egyfajta menekülés előre. Tehát nem mi serkentjük a haladást, hanem a társadalom növekedése kényszerít minket arra, hogy a pillanatnyi stabilitás érdekében új megoldásokat, új mechanizmusokat, új technológiákat alkalmazzunk. Ezt a kényszerítő folyamatot azért nevezzük "haladásnak", hogy jobban hangozzék, hogy valami pozitív kicsengése legyen, és az emberek a változásokat ne kényszernek, hanem valamiféle áldásnak fogják fel. Csányi Vilmos
4. A kinyilatkoztatás (...) arról győzött meg, hogy bizonyos magasabb hatalommal, avagy akaraterővel állok összeköttetésben, talán a világteremtő hatalommal, azzal a pozitívummal, amit mi sorsnak, láthatatlan mesternek, talán Istennek nevezünk, avagy a természet erejének véljük. Csontváry Kosztka Tivadar
5. Mi is az állatvilághoz tartozunk, még ha egy kicsit - vagy akár sokkal - okosabbak vagyunk is, mint a többi állat - ez a magyarázat arra, hogy a többiek fölébe kerekedtünk -, de mégiscsak közéjük tartozunk. Kiemelkedésünket egyedül intelligenciánknak köszönhetjük, ami olyan véletlenek révén fejlődött ki, mint a két lábon járás, a szembefordítható hüvelykujj vagy a hangképzésre alkalmas gégefő. Ismerjük el: az ősmocsárból kikecmergő lény képzete sokkal kevésbé felemelő látvány, mint az Isteni ujj és az ember kinyújtott karja közt feszülő ív, ahogy az a Sixtus-kápolna mennyezetén látható. Így hát többé nem az istenek legkisebbike az ember, hanem a leghatalmasabb majom.
6. Ha a nagy, elméleti jelentőségû felfedezésekről olvasok, sokszor az az érzésem, hogy az emberi szellem a szemem láttára bukik alá a tudatlanság iszonyatos ingoványába, és a mocsár zûrzavarából kiemel, és megmutat egy gyönyörû rendszert. S hidd el nekem, ehhez nagy bátorság kell, különleges, nem mindennapi bátorság. Az embernek teljesen a saját ítélőképességére kell bíznia magát.
7. Hogyan lehet, hogy alig akad olyan nagy vallás, amelyik a tudományra tekintve így szólt volna: "Hiszen ez jobb, mint gondoltuk! Az Univerzum sokkal nagyobb, mint ahogy a prófétáink mondták, nagyszerûbb, kifinomultabb, elegánsabb"? Ehelyett kijelentik: "Nem, nem, nem! Az én istenem egy kis istenke, és azt akarom, hogy az is maradjon." Az a vallás, legyen akár régi, akár új, amelyik olyannak hangsúlyozza az Univerzum fenségességét, amilyennek a modem tudomány feltárja, a tisztelet és áhítat olyan tartalékjait mozgatná meg, amilyenről a hagyományos vallások nem is álmodozhatnak. Carl Sagan
8. Isten nélkül az univerzumnak nincs életképes magyarázata. Ilyen sok bámulatos és bonyolult csoda nem jöhetett volna létre Tervező nélkül. Mindenre csak egyetlen lehetséges magyarázat van: a bölcs és mindenható Isten teremtő ereje. Õ teremtette és tartja fenn az univerzumot, és ő ad értelmet neki. Nélküle semminek sincs értelme. Nélküle csak az a nézet marad nekünk, hogy minden a semmiből bukkan elő, ok nélkül. Nélküle érvénybe lép az evolucionisták értelmetlen képlete: semmi szorozva senkivel egyenlő mindennel. John MacArthur
9. Rabszolga vagyok, tudom, s a rabszolgák gyengék. De az istenek erősek, és felettük az abszolútum áll, az erkölcsi rend, vagy a még végsőbb törvény szelleme. Ettől a végső törvénytől függ a világ; Általa léteznek az istenek; Általa élünk mi, Meghatározva jót és rosszat. Euripidész
10. Az erő hatalmas. Az életből árad, ezért nagy, körülvesz valamennyiőnket, összeköt és megvilágosít minket, nem az izmaidban, magadban, magad körül kell érezned az erőt!