Ha vétkeztem kegyed ellen, én jóvá akarom tenni bûnömet, ha megbántottam, térden állva, ruhája szegélyét megcsókolva fogok bocsánatért esdekelni s kegyed azt nem fogja megtagadhatni tőlem, mert én - szeretem, imá­dom kegyedet!

Kapcsolódó idézetek

1. Annak, hogy túltegyem magam rajtad, nem az a módja, hogy összejövök valakivel, vagy ha úgy teszek, mintha nem is lettél volna. Mi ketten szerettük egymást, és aztán összetörted a szívem. Mindent megtettem, hogy ne kelljen szembenéznem ezzel a ténnyel. Egy nap meg fogok csókolni valakit. És ha megteszem, az magamért lesz.
2. Mert ha vidám vagy, meg akarom kétszerezni vidámságodat; ha bús vagy, akkor meg akarom felezni veled a bánatot és így öröm lesz az néked, mélyebb az örömnél. És ha jól érzed magad, mulatsággal és változatossággal fogom üdíteni lelkedet; ha pedig beteg vagy, ápolni foglak; és ha fáradt vagy, a keblem lesz majd alvópárnád, hol nyughatol - s éjjel és nappal a lelkem a lelkeddel lesz és karom ölelni fog. És ha nem kívánsz, távol leszek; és ha ismét akarsz, ott leszek nálad. És ha előtted halok meg, úgy rendjén van és le kell mondanod rólam - ám ha te hagysz engem itt hátra, akkor követni foglak a máglya tüzén keresztül, mert nem akarok nélküled élni egyetlen napot sem.
3. Tûrtem idáig a hûtlenséged; vége, elég volt! Szégyenteljes vágy, hagyd el örökre szívem! Fölszabadultam már, a bilincstől megmenekedtem, s mit nem szégyelltem, szégyellem azt ma nagyon. Győztem a csúf vágyon s lábbal tapodom ma szerelmed. Publius Naso Ovidius
4. Szeretnék vétkezni veled - s aztán reggelig gyónnám bûneimet. Nagy István Attila
5. Neked még azt is megbocsátom hogy nincs mit megbocsátanom, kegyetlenül jó vagy te hozzám, a jóságod már fájdalom, neked még azt is megbocsátom, hogy vak gyanúsításaim miatt én bûnhődöm, felőröl a magam-fabrikálta kín, neked még azt is megbocsátom. Baranyi Ferenc
6. Bántani én nem akarlak, szavaimmal betakarlak, el-elnézlek, amíg alszol. Én sohasem rád haragszom, de kit bántsak, ha nem téged, az én vétkem, a te vétked, mert akarva, akaratlan, halálom hordod magadban. Kányádi Sándor
7. Hallgatom a szívem. Ha majd egyszer megáll és elszakad a testemtől, az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az egész világot. Fekete István
8. Csak higgyen az erényben, de áldozza föl nekem e hitét, borzadjon el bûneitől, de mégse legyen megállása; vegye ûzőbe az ezerarcú rémület, de ne tudjon menedékre lelni, sem rajtuk úrrá lenni, csak az én ölelő karjaim között. Akkor aztán, nem bánom, ha azt mondja: - "Imádlak!", mert az összes asszonyok közül neki egyedül lesz joga ezt mondani.
9. Ha szeretni akar, hát szeresse azt a gyûlöletet, ami elemészt engem, és én cserébe szeretni fogom a szívét, amíg kétségbeesésbe nem taszítom.
10. Szeretlek önzésből, kimondom; mert a midőn szemedbe nézek: egyszerre tûrhetőbb a sorsom s én kezdlek vigasztalni téged! Reviczky Gyula