Tûrtem idáig a hûtlenséged; vége, elég volt! Szégyenteljes vágy, hagyd el örökre szívem! Fölszabadultam már, a bilincstől megmenekedtem, s mit nem szégyelltem, szégyellem azt ma nagyon. Győztem a csúf vágyon s lábbal tapodom ma szerelmed.

Kapcsolódó idézetek

1. Nyugodalomra megyek, már itt van, kedves, az órám; El kell hát válnunk haj! nem akarva is el. Mig kiadom lelkem, tartóztasd könnyeid; ekkép Meghalnom nem lessz kétszeri kínos okom. Vitkovics Mihály
2. Mi tőlem telhető, mindig megteszem, Tudom, nálad csak a boldogságot lelhetem, És ha már nem kellek neked, én tőled elmegyek, Mert egy nőnek bolondja én már többé nem leszek.
3. Most újra élek, Elhagy a félelem. Amit elhibáztam, az a végzetem. Ha érez a szív, elfut az értelem. Sohasem feledem, hogy ez a szerelem Végtelen. Caramel
4. Ha a sors úgy hozza, hogy ez életem utolsó perce, amit vele tölthetek, azt nem pazarlom el erőltetett, magamra kényszerített húzódozással. Szerettem őt... jobban szerettem annál, hogy el ne kergessem utamból akár a féltékenységet is, ha meg akarja zavarni a szívélyes búcsút. Egyetlen szívélyes szó, egyetlen gyengéd tekintet elég nekem életem hátralevő részére. Vigaszul a magány óráiban; elfogadom, megízlelem az elixírt, s nem engedem, hogy kevélységből megkeseredjék a pohár. Charlotte Bronte
5. Annyi ideig féltem attól, hogy bármikor történhet veled valami. És hiába gyógyultál meg, nem tudtam ettől az érzéstől elszakadni. Mostanáig. Muszáj. El kell fogadnom, hogy teljes életet élhetsz! (...) Ne szeressél! Nem úgy értem... persze, hogy szeress, csak ne tőlem függj! Nézd, én mostanáig, amit csak tudtam, megadtam neked. Komolyan. A saját lábadra kell állnod!
6. Jöjj és rázd fel dermedt szívemet, Mert nélküled így élnem nem lehet; S légy égi üdv, vagy kínzó gyötrelem, Mit bánom én? csak téged bírjalak Oh szerelem!
7. Kedves Istenem, kérlek, szabadíts meg engem a hamis vágyaktól, és vedd el fájdalmamat! Vedd el tőlem a kényszeres énemet, és mutasd meg nekem, ki is vagyok valójában! Édes Istenem, kérlek, adj nekem egy új kezdetet! Szabadítsd meg bilincseitől a szívem, hogy végre egy szabadabb életet élhessek! Ámen. Marianne Williamson
8. Sírom szélérûl mondom, hogy örömest szenvedtem... Azzal a gondolattal szállok le csendességem boltjába, hogy hív voltál... és ha az nem voltál - én megbocsátok... Ott, ahová én megyek, nincs haragtartás! Ott majd öszvetalálkozunk, és ott majd - bátran szerethetünk. Kármán József
9. Még meg sem köszöntem neked (...). Köszönöm, hogy megadtál nekem mindent, amire vágytam, szerelmet, ami felemészt, és szenvedélyt, kalandot. Nincs semmi más, amit úgy akarnék, mint hogy ez örökké tartson. De nem lehet. Most láthatlak utoljára, búcsút kell vennünk, szeretlek, de el kell engedjelek.
10. Ha vétkeztem kegyed ellen, én jóvá akarom tenni bûnömet, ha megbántottam, térden állva, ruhája szegélyét megcsókolva fogok bocsánatért esdekelni s kegyed azt nem fogja megtagadhatni tőlem, mert én - szeretem, imá­dom kegyedet! Rudnyánszky Gyula