Harci tankként törünk előre, célokat valósítunk meg; sőt ha kell, ugyanebből a páncélból időről időre letörünk egy darabot, hogy beburkolózhassunk azért, hogy biztonságban legyünk. Hogy senki se bánthasson. Hogy ne férjenek hozzánk. A lelkünkhöz. (...) Mert az életet végigcsinálni csak sértetlenül, védve jó.

Kapcsolódó idézetek

1. Társadalmunkban úgy éljük végig az életünket, hogy egyfolytában önmagunkat védjük; nem akarunk másoknak túl nagy támadási felületet adni, ezért páncélt öltünk magunkra. Néha olyan sikeresen megtanuljuk, hogyan leplezzük el mások elől valódi érzéseinket, hogy még magunk előtt is rejtve maradnak. Elliot Aronson
2. Bármi történik, menjünk csak előre. Ezt kell tennünk. Olyan ez, mint amikor versenyautóban ülünk... nem gondolunk arra, hogy meghalhatunk benne. Van előttünk cél. És csak a célt akarjuk megvalósítani. Adam Makos
3. Önmagunk védelmében nem akarjuk tudomásul venni azt, hogy a világ közönyös és kíméletlen, életünk esendő és törékeny. Élni akarunk a menekülés és a győzelem lehetőségével. Valami ilyesmi lehetett az a mozgatóerő, amely kifejlesztette bennünk azt a képességet, hogy a veszélyeket lehetőségekké, a vereséget győzelemmé alakítsuk át. Hankiss Elemér
4. A rendben hiszek. Ha ez vesz körül, bennem is rend van. Az embert hajtja a rend, kötelezi valamire. A rend megvéd. Megvéd azok ellen az emberek ellen, akik, mint a tank, mennek előre. Átgázolnak mindenen.
5. Páncélunk arra is jó, hogy a világot megvédje. Tőlünk. Fodor Ákos
6. Éljünk a mának, mert az idő szeszélyes és kiszámíthatatlan, sohasem tudhatjuk, hogy mennyi adatott belőle itt a földön, tehát nagyon is fontos, hogy mindig maradjunk kapcsolatban a belső énünkkel, legbelsőbb vágyainkkal, (...) mert az egyetlen dolog, ami számít, az az itt és most. Bátran vegyük le a páncélunkat, úgy gondoljunk a másikra, mint önmagunkra, szeressünk, szenvedjünk, éljünk teljes és fenntartások nélküli életet!
7. Tudod van, hogy összejön minden. Ott vagy abban az életben, amit elképzeltél, talán tízszer jobb, mint amilyennek sejtetted, aztán meg már mennél is tovább. Nem élnéd meg a perceit, nem vennéd el azt, ami azzal jár, hogy harcoltál, mert már a következő lépés érdekelne. Ilyenek vagyunk... képtelenek leállni, pihenni, szétnézni a domb tetején, és élvezni a kilátást, azt, hogy ha már egyszer eljutottál a helyedre, ott le is kell ülni egy picit, és ki kell pihenned a harcot. Oravecz Nóra
8. A szeretet önmagában még nem elég. Harcolnod kell, hogy megvédd. Kötődünk személyekhez és tárgyakhoz, amik összetörhetik a szívünket, de ez része annak, hogy élünk.
9. Az úgynevezett erőnk túl gyakran származik a félelemből, nem pedig a szeretetből. Sokszor keménynek mutatkozunk, páncél mögé rejtjük gyenge gerincünket. Más szóval, mereven viselkedünk, és mindig védekezünk, hogy önbizalomhiányunkat takargassuk. Metaforával élve, ha gerincünket megerősítjük, oly módon, hogy szilárd, mégis hajlékony legyen, és izmok vegyék körül, akkor megkockáztathatjuk, hogy lágyan és nyíltan öleljünk. (...) Hogyan törődhetünk másokkal és fogadhatjuk el a törődést egyenes gerinccel, részvéttel, a félelmet hátrahagyva, valódi gyengédséggel? Hiszek abban, hogy ez akkor történik meg, ha önmagunkat megmutatjuk, és tisztán látjuk a világot - a világnak pedig hagyjuk, hogy a lelkünk mélyébe lásson. Roshi Joan Halifax
10. A harcos nem attól harcos, hogy feladja, amit szeret, hanem hogy szereti, amit csinál. (...) Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen. A jó harcos nagyon is sebezhető... Ez teszi igazán bátorrá! A harcos cselekszik, csak a bolond sír! Nincs olyan, hogy kezdet és vég, csak a tett van.