Az ember saját magát csapja be, amikor azt hiszi, elérte személyiségének legbelsőbb lényegét, anélkül, hogy valójában elérte volna. Az élet egy ravasz pokolfajzat (...). Hiszen nincs más célja, csupán a túlélés, és ha azt neszeli, hogy az illető ügyes-bajos életének taposómalma közepette éppen arra az érzésre van szüksége, hogy megértette önmagát, hát egyszerûen kreál az agya egy ilyen jellegû illúziót.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet célja a növekedés, a kiterjedés és az ember saját, igazi önazonosságának tökéletes felismerése. Ha az ember nem lép rá a cél felé vezető útra, a világ majd arrafelé terelgeti. Csapás csapás után éri, egyik szerencsétlenség követi a másikat, egyik csalódás jön a másik után, amíg az ember végre kezdi megérteni a helyzetét. Szvámi Ráma
2. Az ember csak a teljes igazság egy nagyon pici részletét látja és nagyon gyakran, sőt szinte állandóan, szándékosan megtéveszti magát annak a kis darabkának a tekintetében is. Saját maga egy darabja önmaga ellen fordul, és úgy viselkedik, mintha másvalaki lenne, belülről győzi le. Ember az emberben. Ami egyáltalán nem is ember. Philip Kindred Dick
3. Csak higgye az élet, hogy engem már végleg beskatulyázott! (...) De az élet nagyon téved, mert végtére is: emberek vagyunk. Ember vagyok... akármilyen furcsa, én magam is. Ember. És az ember sokszor megtréfálta már az életet, mikor az azt hitte, sikerül bennünket tökéletesen gúzsba kötnie. Saul Bellow
4. A jelenleg általános önmegvalósítási cél nem járható út. Ha valakinek az a kizárólagos feladata, hogy mindig kivívja magának a legjobbat, akkor az élet túlhajszolttá és túlságosan magányossá válik, így bukásra van ítélve. Ehelyett azt kell éreznie az embernek, hogy létezésének magasztosabb célja van, és ez a gondolat megszabadítja a rá nehezedő nyomás egy részétől. Richard Layard
5. Hirtelen ráeszmélt arra a szörnyû tényre, hogy minden ember a maga útját járja az életben, a saját érdekeit hajszolja, a saját jólétét, a saját élvezetét, a saját kielégülését kergeti. Minden ember csak önmagáról tud, és a többiek nem számítanak, csupán statiszták a saját élete színjátékában. Az ember habozás nélkül csal és lop, gyilkol és pusztít, részvét nélkül feláldozza mások életét és boldogságát a legkisebb érdeke vagy öröme kedvéért is. Archibald Joseph Cronin
6. Talán valóban pokolra kell mennie az embernek, hogy megismerje önmagát; talán alaposan megtépázza az élet, mielőtt rájön, mit is akar valójában. Jodi Lynn Picoult
7. Az ember csak azt tartja létezőnek, amit ismer. De közben sokkal-sokkal több minden folyt a világon, mint amit egyetlen ember megismerhetett volna, a valóság olyan sokkal több volt az egyénnél, hogy szinte ijesztőnek tûnt belegondolni. (...) Az ember megérzi ezt a hatalmasságot, és úgy visszahúzódik önmagába, mint egy csiga szarvai, ösztönösen igyekezve megvédeni a saját elméjét. Kim Stanley Robinson
8. Az ember is csak akkor fordul önmaga felé, csak akkor gondol túl sokat önmagára, ha nem találja azt az értelmet, mely az életét "megélésre méltóvá" tehetné. Viktor Emil Frankl
9. Az ember már csak így mûködik. Idealizálja magát, miközben degradál másokat, ezen az ócska módon igazolva magának, hogy az általa választott út a helyes, mi több, az egyetlen igaz út. Benyák Zoltán
10. Az ember kényszeres vágyat érez arra, hogy megismerje a körülötte lévő világot és annak összefüggéseit, rendet rakjon a káoszban - vagy legalábbis fenntartsa magában annak illúzióját, hogy érti a világ mûködését. Ugyanis erre van szükségünk ahhoz, hogy magabiztosan mozogjunk a világban, és úgy érezzük, irányítjuk a saját életünket. Krekó Péter