Hogy is van az, amikor minden mozdulat, minden falat, minden szó arra az egy pontra irányul, annak az egy embernek szól, miközben egyetlenegyszer sem fordulsz feléje? Hogy is van az, amikor a távolból, a szemed sarkából is látod azokat az ujjakat, azokat az arccsontokat, orrot, szemeket, a szemekbe hulló hajat, amely alól fényes napsugárként bomlik szét a mosoly?

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretnék mélyen a szemedbe nézni és mesélni neked mindenféléről. Hiszen amikor valaki más arcát fürkészed, az olyan, mint mikor saját magadat vizsgálod. Ha félrenézel, azt jelenti, vesztettél. És én nem akarok veszíteni.
2. Van az úgy, hogy egy pillantásban, egy mosolyban benne van az ember egész lelke, múltja, jelene és jövője, minden fájdalma és reménye. Robert Lawson
3. Mindent máshogy látsz, mindig máshol jársz, mint én. Az utunk eltûnt rég, az összes emlék szép, a miénk. De minden perc, mit éltem veled, tudd, már részem, a miénk. A mosoly rajtad még pont olyan, mint rég, csak már nem az enyém.
4. Ha valakit igazán szeretsz, mindig mosolyát látod... akkor is, ha éppen rossz kedve van, akkor is, ha mérges, ha aggódik, ha szomorú. Te mégis a mosolyát látod. Azt a mosolyát, amit majd te varázsolsz arcára, szívébe, amikor fáradt, mérges, vagy bánatos. Mert szereted. Ilyenkor is. Sőt. Ilyenkor igazán. Csitáry-Hock Tamás
5. Még egy mosoly, ami felkavar, még egy érzés, amiről már rég azt hitted, hogy nem létezik, hogy senki sem tudja kihozni belőled, de neki sikerül. Aztán meg van, hogy csak jön és megy. Mosolyog, és eltûnik, megölel és ennyi, te meg ott maradsz már megint egyedül, kiábrándultan a hitből, hogy egyszer majd marad, hogy egyszer majd tovább tart. Oravecz Nóra
6. Alig van úgy, hogy ne téged látnálak magam előtt. Néha csak a szemedet vagy a mosolyodat, meg ahogy jársz, a rugalmasságodat, a mozdulataid ívét, a lépteid simaságát, vagy ahogy a ruháid esnek a melleiden, és majd beleőrülök, amikor visszagondolok rá, hogy milyen volt tartani téged a karjaimban, hogy milyen volt simogatni a derekadat, vagy milyen volt egyszerûen csak babrálni kicsit a hajaddal. Nekem is ugyanúgy hiányzik. Olyasmi ez kicsit, mint a szomjúság, amikor már a puszta emléke is kedvessé válik bennünk a víznek. Érezzük a hûvösét, halljuk a csörgedezését... hasonló érzés. Ráadásul ilyenkor valahogy mindenből hiányzik valami, még ha nem is tudnám megmondani, hogy micsoda.
7. Sokféle tekintet létezik. Van olyan, amelyikkel ölni lehetne; olyan, amelyik hódít, vagy kíváncsi, határozatlan, ártatlan, arcátlan... Olyan is van, amelyik elfordul attól, amit nem kell látnia, és olyan, amelyik behódol a másik tekintete előtt.
8. Ne csak most, hanem az év minden napján nézz úgy a tükörbe, hogy az arc, aki visszanéz rád, egy napon azzá fog válni, amivé válnia kell. Mert nem adja fel, nem futamodik meg, harcol, és sohasem hátrál meg, bármi is jöjjön vele szembe. Lehet, hogy fájni fog, a világod is összetörhet, és össze is fog törni mindaddig, amíg fel nem építed az igazit, azt, ami valóban a tiéd, amit neked szántak. Oravecz Nóra
9. Gyakran kívánom, hogy ha más hozzád nyúl, az érintésétől rázzon ki a hideg, a simogatás is nyúzza a bőrödet, tested lökje ki magából az ő testét. Aztán amikor végre magadra maradsz, kerüljön el az álom, emésszen téged is, vajon hol és miért siklott félre minden, jobb pillanataidban pedig azt latolgasd, a károk valóban helyrehozhatatlanok-e. Ne legyen egy perc nyugtod se: mi van, ha nincs vége, ha érzéseim irántad, ha érzéseid irántam soha el nem csitulnak.
10. Az embernek olyan furcsa dolgok hiányoznak, amikor elveszít valakit. Apró dolgok. A mosolyok. Ahogy megfordul álmában. Fredrik Backman