Ugrás a tartalomra
Hogy nevezzük azt, amikor rendőrök rendezik csoportokba a zöldhatáron az embereket, és segítik őket a határsértésben, akik ezáltal "illegálisak" lesznek, majd hirtelen egy kézzel írott papír hetvenkét órára legálissá teszi őket; persze nem mindenkit, hiszen ezeknek a kézzel nyomtatványt kitöltő rendszereknek a világon mindenhol sajátja, hogy maguk lesznek a szûk keresztmetszet. Így akinek nincs papírja, az is felnyomja magát a vonatra, buszra száll vagy taxiba ül, attól függően, hogy melyik kasztjához tartozik ennek a szürreális világnak, hiszen nincs ellenőrzés, mert akkor rögtön lelepleződne a nagy hazugság egy kis darabkája. Aztán egy határral később újra végigcsinálja ezt, és végül elér álmai földjének külső határához, ahol a legnagyobb hazugság fogadja, amit tulajdonképpen nem ellene építettek, de ő ezt nem tudja, mert kicsit fél, és azon töri a fejét, hogy fogja megmászni, vagy átbújni alatta, vagy valamit csinálni, mert az nem lehet, hogy ilyen közel a célhoz egy kerítés megállíthassa.
Kapcsolódó idézetek
-
Ha azonban az ember keresztültört mindennapi körülményei papírfalán, azokon a képzeletbeli falakon, melyek legtöbbünket bebörtönöznek a bölcsőtől a sírig, akkor mindenesetre tesz egy felfedezést: ha a világ úgy, amint van, nem tetszik neked, megváltoztathatod. Határozd el, hogy mindenáron meg fogod változtatni és akkor meg is tudod változtatni. Megváltoztathatod rossz és haszontalan irányban, de éppúgy teheted jobbá, kényelmesebbé vagy legrosszabb esetben legalább sokkal érdekesebbé.
Herbert George Wells
-
Ilyesmi tényleg létezhet. Hogy a hatalmon lévő rendszer egyszerûen félreállítja az útból a számára kellemetlen embereket.
-
A törvény néha csak egy darab papír. Van jó, és van rossz, és valahol a kettő között ott az élet.
-
Nincsenek gazdag emberek és szegény emberek. Csak emberek vannak. A gazdagoknak van egy csomó olyan papírdarabkájuk, amiről sokan azt állítják, hogy ér valamit, vagy a feltételezett vagyonuk még ennél is elvontabb, hiszen csak számok a bankok számítógépein. Ezek a "gazdagok" azt állítják, hogy övék a föld, a "szegényektől" pedig gyakran megtagadják, hogy ugyanezt mondják. A rendőrség egyik fő feladata, hogy érvényt szerezzen azok tévképzeteinek, akiknek sok ilyen papírdarabkájuk van. Akiknek nincs, azok is szinte ugyanolyan gyorsan elhiszik és magukévá teszik ezeket a téveszméket. Márpedig ezeknek a téveszméknek nagyon is súlyos következményei vannak a valóságban.
Derrick Jensen
-
Néha arról álmodom, hogy megmentem a világot. Mindenkit megmentek a láthatatlan kéztől, amely belépőkártyával billogoz meg bennünket, amely rákényszerít, hogy neki dolgozzunk, amely minden nap irányít minket, és észre sem vesszük. De nem állíthatom meg. Nem vagyok elég különleges. Csak egy névtelen alak társak nélkül.
-
A rendőrség, tulajdonképpeni funkcióját tekintve, egy szabad társadalomban anomália. Jelentős hatalommal látják el ugyan a végrehajtó hatalom rendszerében, ezt a hatalmat azonban csak vonakodva és korlátok közé szorítva adják meg neki. Hatalma, sajátos formáit tekintve - az egyének letartóztatásához, felkutatásukhoz, őrizetbe vételükhöz és ellenük erőszak alkalmazásához való jog -, félelmetes, ahogyan képes a szabadságot szétrombolni, a magánszférába betörni, az egyénekre váratlanul és közvetlenül hatást gyakorolni. Ráadásul ez az óriási hatalom, szükségképpen, a bürokrácia legalacsonyabb szintjén elhelyezkedőkhöz delegált, akik a legtöbb esetben ellenőrzés és felügyelet nélkül gyakorolják azt.
-
Nehezen elviselhető abban a tudatban élni, hogy a világ alapvetően nincs rendben, ezért az emberek hajlamosak arra, hogy mindazt, amit tapasztalnak, valamilyen módon igazságosnak tekintsék. (...) Az emberek a lottónyertesről azt tartják, hogy azért nyert, mert keményebben dolgozott a szelvényén, mint mások, akik nem nyertek! Ennek a logikának szomorú következménye, hogy a balszerencse, sőt a bûncselekmények áldozatairól viszont azt képzelik, hogy rászolgáltak sorsukra. Az igazságos világra vonatkozó elképzelés szerint az emberek azt kapják, amit megérdemelnek. A büntetés segít helyreállítani a világ rendjét, a megsértett rend helyreállítása lehetővé teszi a világ igazságosságára vonatkozó feltevés továbbmûködtetését az állandósult igazságtalanság közepette.
-
Nem számít, hol élünk, nem számít, kik vagyunk - korlátok vesznek körül. Némelyik valódi, némelyiket csak odaképzeljük. Sokan közülünk önként elfogadják ezeket a korlátokat. Mások egyenesen kénytelenek így tenni. De olyanok is akadnak, akik úgy érzik: muszáj kitörniük, még akkor is, ha az, ami a korlátok túloldalán várja őket, egyszerre ijesztő és ismeretlen.
-
A rendőrség a munkája során abból indul ki, hogy véletlenek nincsenek. A nyomozások 95 százalékban íróasztal mögött végzett munkából állnak, tényállások értékeléséből, emlékeztetők készítéséből, tanúk kihallgatásából. A krimikben a tettes vallani kezd, ha üvöltöznek vele, a valóságban ez nem ilyen egyszerû. És ha egy ember véres késsel a kezében egy holttest fölé hajol, akkor ő a gyilkos. Egyetlen épeszû rendőr sem hinné el, hogy csak véletlenül járt arra, és a kést azért húzta ki a hullából, mert segíteni akart rajta. A rendőrfelügyelőknek azt a mondását, hogy egy megoldás túl egyszerû, a forgatókönyvírók találták ki. Az ellentéte az igaz. Ami nyilvánvaló, az a legvalószínûbb. És szinte mindig a helyes megoldás is. Az ügyvédek ellenben hézagot keresnek a bûnüldözők bizonyítékokból emelt építményén. Nekik barátjuk a véletlen, feladatuk, hogy megakadályozzák az elsietett ragaszkodást egy látszólagos igazsághoz. Egy rendőrnyomozó egyszer azt mondta egy szövetségi bírónak, hogy a védők csak fékek az igazságszolgáltatás kocsiján. A bíró azt felelte, hogy egy fék nélküli kocsi semmire sem jó. Egy büntetőper csakis ebben az erőtérben mûködik.
-
Nem akarlak abba a hitbe ringatni, hogy nincs gonoszság a világon. Mert van. Ez a világ tele van érthetetlen, felfoghatatlan, kegyetlen, kérlelhetetlen gonoszsággal. Meg erőszakkal, igazságtalansággal, kapzsisággal, vak dühvel. De tele van minden mással is. Apró pillanatokkal. Mint egy barátságos mosoly két idegen között. A szerelem első látásra. A hûség és a barátság. Valaki keze a tiedben egy vasárnap délután. Két testvér újraegyesülése. És vannak hősök is benne, akik felállnak, mikor senki más nem mer. Egy ötvenes fickó egy Saabban, aki beenged a sorba a csúcsforgalomban. Nyári éjszakák. Gyereknevetés. Sajttorta. Az egyetlen, amit eldönthetsz, hogy melyik oldalon akarsz állni.
Fredrik Backman