Hogyan tettél ilyen gonosszá? Utólag látom, Hogy pokol volt a mennyország. (...) Majd mással, máskor, máshogy talán, Most fájó kívánságom a magány.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyere utánam, mihelyt lehet. Oly szerencsétlen leszek nélküled még Isten közelében is. Ne hagyj soká magamra (...)! Itt volt a paradicsom. Az ott fönn csak az ég. Victor Hugo
2. Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel, Hadd vigye el a hangom messze a szél! Én látom, de mégsem érem fel ésszel, Csak hamis démonokat kergetnék! Ez ma még fáj, a pokol vár, De holnap nevetve mondok imát! Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár. Majka
3. Egykor ha a világ megbántott, Kivánkozám a sírba le; Most, épen mert bánt, élni vágyok, Dacolni van kedvem vele. Petőfi Sándor
4. Megjártad a poklot. Én is így voltam ezzel egyszer. Szerettem, váltakozva hittem és gyanakodtam, bizakodva félresöpörtem a kételyeket, amelyek alattomosan újra rámtámadtak... Ismerem ezt (...), mennyire ismerem. Van azonban még ennél is gyötrőbb pokol, az, amelyben veled éltem. Láttam a kételkedésedet, a rettegésedet tőlem, ami megmérgezte a szerelmünket. Agatha Christie
5. Elfelejteni, hogy gazember voltál, És szerettél, ahogy tán senki még. Tolvaj is voltál, álmot raboltál. Bánatomban beborul az ég. Ismerős Arcok
6. Én jót akartam, és jó voltam. A nyomorúság faragott belőlem démont. Tégy boldoggá, s megint erényes leszek. Mary Shelley
7. Ha a pokolból jöttél, oda is veled megyek. Úgyis megértem rá. A te poklod az én mennyországom, a te orcád fényesebb, mint Istené! Mondd, hát igazán nem kellek neked? Victor Hugo
8. Hol van már a szép világ? Számodra messze már, De néha még a magasba vágysz, Mint hulló kő zuhansz tovább. Edda
9. Keserû halál, hogy tőled el kellett örökre válnom. Hordom hát magamba rejtve égre nőtt, szikár magányom.
10. Szerettem önt, némán, reményvesztetten, Voltam szelíd, majd féltékeny s irigy - Mély áhítattal, gyöngéden szerettem, Ég adja, hogy más is szeresse így. Alekszandr Szergejevics Puskin