Elfelejteni, hogy gazember voltál, És szerettél, ahogy tán senki még. Tolvaj is voltál, álmot raboltál. Bánatomban beborul az ég.

Kapcsolódó idézetek

1. Hogyan tettél ilyen gonosszá? Utólag látom, Hogy pokol volt a mennyország. (...) Majd mással, máskor, máshogy talán, Most fájó kívánságom a magány. Fluor
2. Mi megalázható volt, megaláztad. Mi tönkretehető volt, tönkretetted. Szerelmed te adtad, vissza is te vetted. Kimondtam titkodat. Nincs rá bocsánat. Csak te tudod, így lett-e könnyebb? Mi megölhető volt, megölted. Lakatos István (költő)
3. Úgy eltûntél most megperzselt nyaramból, mint bomlott nyáj, mely százfelé barangol. Dalol a pásztor s törli könnyeit... Folyton tudlak, így vádollak s szeretlek, a rímeim ölelőn karbavettek, és számon tartom hûtlen perceid. Garai Gábor
4. Szeretnélek kibontani, s vigyázva összerakni ujra, aztán, ha van, lelkedbe bújva álmodni, mint még sohasem. Szabó Lőrinc
5. Mondd azt, hogy úgy vársz, mint hajnalt az ég, S álmomban szöktetsz át sok rossz mesén, Biztass, hogy tiszta a szándék, a cél, S mostoha ágyban nem ébreszt a fény.
6. Az éjszaka gyilkosai, rablói kegyetlenek, de tettüket vállalják. Amikor a nap az ég ura, minden bonyolult, alattomos és nem kevésbé kegyetlen. Csak hosszadalmasabb. Mire megérted, hogy melletted rabolnak, ölnek, már semmit se tehetsz. Fejes Endre
7. Úgy kezdődött, régen volt egy álmod. Fényben úszott minden éjszakád. Sok hazugság közt eltûnt, nem találod, De érzed, valahol messze vár még rád.
8. Veled zuhanok a végtelenbe, beleálmodlak az életembe, emlékedet a szellő hozza, bánatomat az eső mossa el. Ismerős Arcok
9. Rossz voltál, jó lettél, Megbántad, ha vétkeztél. Múltad múlt réges-rég, Volt mi volt, továbbmentél. P. Mobil
10. Egykor ha a világ megbántott, Kivánkozám a sírba le; Most, épen mert bánt, élni vágyok, Dacolni van kedvem vele. Petőfi Sándor