Hogyha énnékem szárnyam lett volna, Mint az galamb, elröpöltem volna. Hogyha az Isten engedte volna, Innét én régen elfutottam volna.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel, Hadd vigye el a hangom messze a szél! Én látom, de mégsem érem fel ésszel, Csak hamis démonokat kergetnék! Ez ma még fáj, a pokol vár, De holnap nevetve mondok imát! Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár. Majka
2. Szeress engem, édes, kedves galambom, Szerelmedért életem is odaadom; Boldog leszek, mint az égi angyalok, Hogy ha elhagysz, bánatomba meghalok.
3. Én istenem, ha menni kell, Add, én is így mehessek el, Éjjel, sötétben, észrevétlen, Büszkén, magamban, ahogy éltem. Mikor az élet menekül, Haljak meg én is egyedül, Egy vén díványra ráborulva, És senkire se rászorulva, Mint az apám. Heltai Jenő
4. Uram, csak oly hitvány ne lenne énem, Hogy magamban csalódva kelljen élnem, Cselekedjen csak addig szárnyalót, Ameddig innen még elláthatok. Henry David Thoreau
5. Bárcsak szent lennék és angyal óvná léptemet, akkor a tûzbe ugorhatnék, és hamuvá porlaszthatnám minden bûnöm. Jeanette Winterson
6. Siratom elmúlt éveim, mikor csak halandó dolgok gyönyörét akartam, s holott szárnyam volt, nem szálltam magasban, hogy nem silány példát adnék a kornak. Francesco Petrarca
7. Sokszor elveszíthetné az ember a türelmét, ha nem állana előttem az a gondolat, hogy Istennek milyen sok türelmébe került az én életem is.
8. Szorgalmasan dolgozom - s önérzetesen - Ha lenyírják a szárnyamat - járok majd a lábamon; - ha azokat is levágják, a kezemen járok; ha azokat is kitépik - hasoncsúszok! Széchenyi István
9. Volt, amikor messzire szálltam, Többé már nem bír el a szárnyam, Elfáradt már, mégis szállni kell. Mindig álmodtam egy szebb világról, S lassan eltûnök a nagyvilágból, S még nem jöttem rá, miért vagyok én. Demjén Ferenc
10. Néha azt gondolom, bár felhő lehetnék... csak sodródnék előre, szállnék, ahová a szél repítene engem.