Hogyha nekem szárnyam volna, Délre szállnék, mint a gólya. Nem kellene óvodába járnom, aztán iskolába.

Kapcsolódó idézetek

1. Én önszántamból választottam olyan életet, amelyben nem lehet (...) kifogásokra hivatkozni. Én a papírsárkányéletre vágytam, amelyben nem kell iskolába járnom, másokkal együtt élnem, másokra támaszkodnom vagy másoktól függnöm, amelyben senkihez sem tartozom és senkihez sem ragaszkodom, és amelyben senki sem vár haza. Kanehara Hitomi
2. Szállnék most újra! Magasra, előre életem nyarából, mint a madár, még egyszer, vissza, csak egy kis időre, ahol gyerekkorom tavasza vár.
3. Szeretném, ha egyszer én lennék a nap, Világosságot hoznék, újra látna minden vak, Felmelegíteném az átfagyott, kihûlt testeket, Mosolyt csalnék, felvidítanám az elborult lelkeket. Szeretném, ha egyszer madár lehetnék, Ha lenne két szárnyam és repülhetnék, Útra kelnék szabadon, amire mindig vágytam én, Fent a magasban, ahol tényleg kék az ég.
4. Hogyha tehetném, messzire szállnék, messze, hol nincs rossz szándék, torkom szakadtából ordítanék, de tudnod kell egyet: fény nélkül nincsen árnyék. Deniz
5. Hogyha énnékem szárnyam lett volna, Mint az galamb, elröpöltem volna. Hogyha az Isten engedte volna, Innét én régen elfutottam volna.
6. Lábak? Mi szükségem rájuk? Hiszen vannak saját szárnyaim, amelyekkel repülhetek. Frida Kahlo
7. A lelked nehéz, az életed is nehéz, de fölfedezed, hogy szárnyaid vannak! Lassan megrebbented őket, elkezded mozgatni, egyre gyorsabban, és merészebben mozgatni - és fölszállsz! És elhagyod a földet, mocsarat, és minden bánatot, gondot, nehézséget. És szállsz! Repülsz! Tiéd a kék ég. És a csillagos ég. A végtelenség... Nem köt semmi. Sem a saját lelked, sem egy vesztébe rohanó világ, sem egy beteg társadalom gondja. Szabad vagyok - ez öröm. És ami még csodálatosabb érzés: végre hazataláltál! Müller Péter
8. Mint sólyom, úgy szállok majd más táj felé, ha béklyóz a kényszerûség! Michael Kunze
9. Aludj, édes gyermek, szárnyalj a széllel. Várok rád, míg eljő a reggel. Aludj, édes gyermek... Nehéz felhők tengerén ússz távoli földekig, s a hangom vezessen majd hazáig. Aludj, édes gyermek, semmitől se félj. Ha rád köszön a hosszú álom, örökké emlékünkben élsz.
10. Szállni kéne szárnyak nélkül, Álmodozni álmok nélkül. Adamis Anna