Húsból és csontból felépülő birodalmunk határain belül határtalan őserdőt találunk, amelyet napfényes tisztások törnek át. A nyílt tisztásokon pedig vidámparkok, állatkertek, cirkuszi sátrak, könyvtárak, múzeumok és színházak várnak, újabb és újabb vidékek tárulnak fel, különösebbek még a Mars tájainál is.

Kapcsolódó idézetek

1. Eszembe jutnak gyerekkori játékaim a homályos, aranyos kertben, melyet istenekkel népesítettünk be, a határtalan birodalomban, amivé ez az egy négyzetkilométernyi, egészen soha meg nem ismerhető, föl nem fedezhető terület vált számunkra. Zárt civilizációt teremtettünk, a dolgoknak olyan értelmük, a lépéseknek olyan visszhangjuk volt ott, amit soha senki más meg nem érthet. Mi marad ebből a gyermekkori árnyakkal népes, nagyszerû, forró, fagyos kertből, amikor az ember felnőtt lesz, és más törvények szerint él? Ha most visszatérsz hozzá, reményed vesztve, csüggedten haladsz el a szürke kövekből rakott alacsony fal mentén, s elámulsz, hogy ilyen szûk helyen elfért az ország, amely végtelenséged volt egykor; elámulsz, és tudod: ebbe a végtelenségbe soha többé nem fogsz visszatalálni, mert nem a parkba: a játékba kellene visszatalálnod. Antoine de Saint-Exupéry
2. Felfedeztük a Földet, és rájöttünk, hogy véges. Most, amikor területeink és erőforrásaink kezdenek elfogyni, rádöbbenünk, hogy az a nagy és gyönyörû golyó az égen - a Hold - tele van ásványi kincsekkel és olyan anyagokkal, amelyekre szükségünk van. Ez az égitest egyben ugródeszka is: ahogy egykori őseink szigetről szigetre hajózva keltek át az óceánokon, úgy a Hold lehetővé teszi számunkra, hogy kilépjünk a Naprendszerbe és azon túlra is. Nem meglepő tehát, hogy új ûrverseny kezdődött. A zsákmány a győzteseké. A kihívást az jelenti, hogy az egész emberiség legyen a győztes. Tim Marshall
3. Minden kert a természeti erőforrások tárháza! Van víz, amelyet az égből kapunk, van talaj, amely befogadja és táplálja a növényeket, van biomassza, amely folyamatosan termékenyen tartja a talajt, és ott vannak az állatok, illetve a mikroorganizmusok is, amelyek ugyancsak hozzáteszik a magukét az egészhez. Igaz, ezeknek nem mindegyike áll folyamatosan rendelkezésre, és nem is okvetlenül abban a mennyiségben, amit elsőre gondolnánk, pláne nem a klímaváltozás idején. A dolog szépsége ugyanakkor, hogy rajtunk múlik, mennyire életképes, egészséges és fenntartható rendszerré áll össze a kertünk.
4. A mezőn és az erdőben és az ott rejtőző állatvilágban, tulajdonképpen már minden kertben olyan valóság mutatkozik meg, ami végtelenül valóságosabb, öregebb, mélyebb és csodálatosabb, mint bármi, amit emberkéz alkotott, és ami ráadásul akkor is fennmarad még, amikor a gépek és a beton halott világa majd eltûnik, elrozsdáll és széthull. Albert Hofmann
5. Az, amit Földünk voltaképpeni arculatának tekintünk, a mezők és az erdők, a tavak és a tengerek, a kertek, szántók, pusztaságok és termékeny síkságok, mindez nem egyéb, mint tetszetős, ám vékony köpeny egy szilárd mag körül. Ha eltávolítanák ezt a vékony köpenyt, planétánk úgy festene, mint egy szürke-fehér golyó.
6. Mióta az ember először hagyta el a Föld légkörét, és megtette az első apró lépéseket a végtelen felé, a világûr politikai csatatérré lett. Többről van szó, mint hogy mely országok milyen fizikai területeket követelhetnek maguknak (például a Holdon vagy a Marson): hasonlóan ahhoz, ami a Földön zajlott az elmúlt évszázadok során, a leendő gyarmatokhoz vezető út megtételéhez szükséges köztes állomások és az út közbeni csomópontok ellenőrzése is fontos. Ha nem tudunk megállapodni a használatukra és az így elérhetővé váló területekre vonatkozó jogi keretekről, akkor pontosan ugyanolyan harcokat vívhatunk értük, mint amilyenek az emberi történelem nagyobb részében a Földön zajlottak. Tim Marshall
7. Gondolatainkban gyakran országokra és népekre osztjuk fel a világot, azonban amikor az ûrből nézünk a bolygóra, nem látjuk a határokat vagy a kontinensek felosztását. Csak azok a különbözőségek léteznek, melyeket a természet alakított ki, négy és fél milliárd éve tartó munkával. Tim Peake
8. Bármit létrehozhatunk, amit csak akarunk. Ezt a birodalmat második Édenkertként kaptuk. Isten megalkotott minket önmaga képére, most pedig rendelkezésünkre bocsátotta az eszközöket és a tudást, amellyel átformálhatjuk magunkat. Adam Sternbergh
9. Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és eszelős száguldás nem létező síneken a szakadék felé - és ugyanakkor szabadságharc és üdvtörténet. Az "anyák kora" van születőben. Müller Péter
10. A kert zölden ragyog, akárcsak a remény! Saját kis világ ez, ahol a kerítésen belül királynak vagy királynőnek érezhetjük magunkat.