Ifjú szép éltedre korán ráborult A véletlen halál sötét éjszakája. Elhunytad gyászolják jó apád, testvéred, Szerető szívükben őrzik meg emléked.

Kapcsolódó idézetek

1. Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled.
2. Amit az élet tőled megtagadt, Megadta a sír, bárha oly sötét; Itt elvesztetted szívnyugalmadat, S a túlvilágon újra felleléd! S azért nyugodj hát békén, csendesen, Mi majd virággal fedjük sírodat, Emléked nálunk örökös leszen: Költészeted szent ereklyénk maradt!
3. A búcsúszó, mit nem mondtál ki, elmaradt. Elmentél, de szívünkben örökké velünk maradsz.
4. A gyász hosszú és nehéz. Az egész életre kihat. A halott magával viszi a közös jövőt is.
5. Fáj a szívem, hiába tagadom. Gyászt hordok érted boldog ifjúság. Fátyolként lengjen emléked körül Engem, a bölcs öregség koldusát. P. Jánossy Béla
6. Eljátszottad már kis játékidat, Kedves fiú, hamar játszottad el; Végsőt mosolyga orcád, s a halál Leszedte róla szép rózsáidat: Nemcsak magad menél, elvitted a Szülék vidámságát, elvitted a Legszebb remények gazdag bimbaját. Vörösmarty Mihály
7. Mindenki tudja, hogy egy nap bekövetkezik. Természetes, hogy átéljük a szüleink halálát. De amikor eljön az idő, rájövünk, hogy mégsem készültünk fel rá. Üres gyász kerít hatalmába, az ember felnőtt létére elhagyott gyermeknek érzi magát. Szomorúságot érzünk az elvesztegetett idő miatt, megbánást mindazért, amit nem mondtunk ki, és hálát mindenért, ami szép volt. Cecilie Enger
8. Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet, Adott, amit adhatott, kevés jót és szépet. Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep, Hosszú évek múltak így, gyakran rá se néztek.
9. Rövid élete, sok szép terve csak álom maradt, mert mindent lezárt a sírhalom. Részünkre nem maradt más, csak a bánat és az örökös fájdalom.
10. Mint a szelíd tavaszalkony, olyan volt ifju halálod, S gyász örök éje borult ránk a bus alkony után. Tóth Árpád