Ugrás a tartalomra
Eljátszottad már kis játékidat,
Kedves fiú, hamar játszottad el;
Végsőt mosolyga orcád, s a halál
Leszedte róla szép rózsáidat:
Nemcsak magad menél, elvitted a
Szülék vidámságát, elvitted a
Legszebb remények gazdag bimbaját.
Kapcsolódó idézetek
-
Szakajtsd a rózsa bimbaját,
Élvezd, amit a perc ad,
a virág ma mosolyog rád,
holnap már holttá hervad.
Robert Herrick
-
Feledni akartad az éveidet? (...) Játszani akartál, mindenáron, holott ez az ismeretlen játszma nem neked való? Azt hitted, gyermek lehetsz újra? Ahhoz más arc kellett volna, barátocskám, nem a tied. Vége a mulatságnak, tessék fizetni. Bezárultak a kapuk, a magány következik, az ûr, a pusztaság; zokogás, amit senki se hall meg többé.
Dino Buzzati
-
Te is drága! kifejtőztél
Az élet fogházábul,
És szebb országba költöztél
Ott a néma siron túl!
Hol az angyalok sorában,
Az örökség nyugalmában
Várod hû barátodat:
Ki elhagyva mindenektül
Némán kora sirodon ül,
S zokogja halálodat.
Kisfaludy Károly
-
Mikor, fiam, elmegyek én
tőled,
csak azt kérem, annyit
kérek én,
mosolyogj sokat, ne sajnáld
mástól,
mint ahogy azt én tettem veled,
hogy az utolsó emlékünk
egymásról egy szép
mosoly legyen.
-
Hamar fakul a drága lomb,
Mely zöld reményszínt lenget,
Hamar zuhan a drága nap,
Mely csiklándón melenget,
S a lánykéz is csak arra jó,
Hogy megsimítsd s elengedd.
Tóth Árpád
-
Ó, mi szép az ifjúkor, csak
gyorsan elszáll, mindhiába!
Vígan élj, gondolj a mára:
hátha rosszabb lesz a holnap.
Lorenzo de` Medici
-
Az élet fényes ígéret-levelekkel bocsájt útnak: de nem vált be egyet sem, s mi hamar észrevevén, hogy meg vagy csalva: szomorúan mégy tovább az egyhangú ösvényen; a remény nem világít előtted, az emlékezet bús képekkel kísér; néha megállsz, nem nyíló virágok, hanem gyászos sírok felett, melyeknek szomorú füzei közt, kedveseid nevét súgja füledbe a szellő. Keserûen érzed: hogy veled mint labdával; kénye, kedve szerint, csak a véletlen játszik.
Tompa Mihály
-
Utolsó arcomat
Neked mutatom most, kedvesem.
Elviheted magaddal,
Kísérjen utadon szerelmesen.
Republic
-
Ég veled, sírtam, de a búcsúszó elveszítette az értelmét, hiszen a kimondott szavakat hamarosan elmossa a feledés.
Da Chen
-
Ez az idült mosolygás, ez megy az agyamra. Mosolyogni mintha elfelejtettünk volna, most már csak akkor vigyorgunk, ha ránk szakad egy lottónyeremény, egy előléptetés vagy hasonló. Van karriermosoly, van fel-akarlak-szedni mosoly meg az örülök-hogy-fel-akarsz-szedni s más hasonlók, de a szép-napunk-van mosoly eltûnt, mindörökre.