Mint a szelíd tavaszalkony, olyan volt ifju halálod, S gyász örök éje borult ránk a bus alkony után.

Kapcsolódó idézetek

1. Jövendőnk: akárcsak a gyász, amely már régen megesett, ismerjük s helyrehozhatatlan. Mint levelét az ág a fagyban, számlálgatjuk a perceket. Nemes Nagy Ágnes
2. Egyetlen éjszaka sem tartós, egyszer vége lesz, elhalványul a sötétség, akár a bánat és az emlékek. Berkesi András
3. A szerelem (...) olyan mint reggel az árnyék; Mindég kissebb lesz, s végre enyészni szokott. Ámde barátságunk olyan, mint estveli árnyék; Nőttön nő, éltünk mig le nem alkonyodik. Vitkovics Mihály
4. Mi engem ölt, a forró gyötrelem, most végig ömlik rajtad, mint a genny, sötét leszel, behorpadt néma seb, akár az éj, s az arcom odalent. Pilinszky János
5. Elszalad az életed, ahogy a lenyugvó nap süllyed, A halál az est egyre nyúló árnyaiként közeleg. Patrul Rinpoche
6. Idővel elhalványul majd az emléked, mint az esti napfény, hogy végül az új hajnal hasadtának előhírnökeként a semmibe vesszen. Jeffrey Archer
7. Biztos veled is megesett: a szomorúság úgy csap állon, hogy a fény-kárpit szétreped s az élet értelmetlen álom. Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
8. A gyász hosszú és nehéz. Az egész életre kihat. A halott magával viszi a közös jövőt is.
9. A gyász örökké tart. Nem hagy el soha. A részünkké válik, ott van minden lépésünkben, lélegzetünkben. Jandy Nelson
10. Hiányzol, mint a télnek a virág, hiányzol, mint a napvilág a vaknak, hiányzol, mint a holt ajkról a csók, hiányzol, mint a bútól az öröm.