Igaz ugyan, hogy a saját magára utalt ember eltévedhet, de az is bizonyos, hogy csak a maga útján haladó gondolkodó juthat új utakra, melyek új igazságok, új következtetések felé vezetnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Az okos ember is tévedhet, legfeljebb még okosabb lesz, ha belátja tévedését. Nádas Péter
2. Az élet tanítgatja az embert, hogy mifelé menjen. Olyanokkal hozza össze, akik előre tudják lökni, új utat tudnak mutatni, olyan tapasztalásokhoz segítik hozzá, amelyek a javát is szolgálhatják, ha! ...ha észreveszi, ha hagyja új utakra csábítani magát. Kertész Zsuzsa
3. Az út végéig csak úgy juthat el az ember, ha átmegy mindenen. De (...) felül is lehet emelkedni azon, ami az utunkba áll! Cecelia Ahern
4. Ha új dolgokat csinál az ember, óhatatlanul akadályokkal fog szembesülni. Egy új út magától értetődő módon járatlan. Csakis kitartással és időráfordítással taposhatjuk ki magunknak, hogy előrejussunk rajta. Ryan Holiday
5. A cél, (...) sokszor maga az út, de csak ha nem céltalan; s minden célból, ha valóban cél volt, mindig új út vezet tovább. Rónay György
6. Az ember érzi, amint derengeni kezd az agyában, hogy önálló gondolkodás nélkül csak tudálékosságra vezet a tanulás, és hogy a világ minden felhalmozott tudása azért jut el hozzánk, hogy világosabban tudjunk gondolkozni... Magunknak kell elrendeznünk a dolgokat akkor is, ha közben sokszor tévedünk, és csak oly ritkán van igazunk.
7. Az az ember, aki keresi önmagát, magára is fog találni, vagy legalábbis közelebb kerül önmagához. És azokat az embereket is megtalálja, akik neki ezen az úton segíteni tudnak.
8. Az ember, amíg igazságos úton halad, addig bátran mehet minden veszedelemmel szemben. De mihelyt a ravaszsággal, az elfogultsággal, az egyéni becsvággyal akarja magát előbbre helyezni másoknál: előbb-utóbb elbukik. Wass Albert
9. A világ halad előre, és az embereket is haladásra kell ösztönözni. De az igazi haladás új, rejtett dolgok felfedezését jelenti, sokkal kevésbé a már meglevők csiszolását vagy továbbfejlesztését. Maria Montessori
10. Az ember ismételten el-elfelejti, hogy ami egykor jó volt, nem marad mindenkorra és örökre jó. Csak rója régi útjait, melyek hajdan jó felé vezették, baktat rendületlenül, noha már rég rossz irányba görbültek bevált ösvényei. Aztán már csak a legnagyobb áldozatok árán, keserves bajlódás közepette tud beletörődni abba, hogy a régi jó talán már megavult, s immár nem is jó. És így van ezzel kicsiben és nagyban egyaránt. Carl Gustav Jung