Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak - de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan.

Kapcsolódó idézetek

1. Az egyedüllétben van valami szégyenletes. A szorongást és a szomorúságot, amivel jár, még csak el lehet viselni - a szégyent nem. Galgóczi Erzsébet
2. Örömmel, bánattal teljesen, gondolatokba merülve aggódni, kínok közt lebegni, majd égig újongani, majd halálra szomorkodni: csak az a lélek boldog, amely szeret. Johann Wolfgang von Goethe
3. Az együttlét boldogságát csak az ismerheti meg igazán, aki újra és újra magára marad. Minden egyéb megzavarja a feszültség titokzatosságát. És mi más vonzhat erőteljesebben a magány mágikus birodalmába, mint a felkavart érzelmek, a megrázkódtatás teljes átélése. Erich Maria Remarque
4. A magány különös dolgokat mûvel az ember lelkével. Nem csupán megsebzi, de fel is kavarja. Robert Lawson
5. Kettőnek még a veszedelem is könnyebb, (...) de egyedül, egyedül néha még az öröm is milyen nehéz. Halász Margit
6. Az intimitás elviselhetetlen is lehet annak, aki a büszke önállóságban töltött élet után először tapasztalja meg, és hirtelen megérti, hogy teljessé teszi a világát. A gyönyör megtalálását megfertőzi az elvesztésétől való félelem. Hernán Díaz
7. A magánynak is megvannak a maga előnyei. Csak éppen a tény elviselhetetlen. Kathy Reichs
8. Ha teljesen egyedül van az ember, azt nagyon nehéz feldolgozni. De óriási tudás és óriási kincs, ha valaki megtanulja, hogyan legyen jóban magával, hogyan érezze magát igazán remekül a saját társaságában. Buda László
9. A könyv számos kellemes meglepetést tar­togat annak, aki tud válogatni. Csakhogy nincsen öröm - üröm nélkül. Mint a többi élvezetnek, ennek is megvannak a (nagyon is bántó) hátulütői: a lélek erőre kap ál­tala; ám ezalatt a test (...) tétlen marad, senyved, szomorkodik. Michel de Montaigne
10. Nem tudom pontosan megfogalmazni, voltaképpen mit is értek azon, hogy két ember összeillik. Talán azt, hogy ha együtt vannak, megszûnik a magány. Minden emberi szenvedések legnagyobbika, a magányosság akkor a leggyötrelmesebb, ha emberek között, még inkább, ha társunk mellett érezzük. De ha ráakadunk arra az emberre, aki mellett szünetel a magányosság érzete, annál álljunk meg! Mert az az igazi!