Így hozzuk magunkra a kárhozatot - hogy nem foglalkozunk a hanggal, ami könyörög, hogy álljunk le. Hogy hagyjuk abba, amíg még lehet.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha valami szörnyûséggel kell szembenézni, jobb, ha nem halogatjuk; akármilyen rossz, úgyis bekövetkezik, legalább ne kelljen még a várakozástól is szenvedni.
2. Csak az életünket próbáljuk élni, élni egymással, élni saját magunkkal. Elfogadni a boldogságot, mikor jut belőle, elviselni a bánatot, mikor ránk telepedik. Fredrik Backman
3. Neheztelni sorsunkra nem visz semmire; a dolgok ok és cél nélkül valók, és nincs mit mondanunk. Lázadni végzetünk ellen csak annyi, mint korholni a füstöt vagy a szelet, siratni elmúló napjaink. A végén úgysem marad egyéb, mint vállunkra venni, ami a miénk, és továbbmenni az úton.
4. Megteszünk mindent, ami tőlünk telik. Azután megpróbáljuk bebeszélni magunknak, hogy ez... elég. Hogy együtt tudjunk élni a kudarcainkkal, anélkül, hogy azok megfojtanának minket. Fredrik Backman
5. Azon kellene munkálkodnunk, hogy békében éljünk, nem azon, hogy kipipálhassuk a következő feladatot is a listánkon, miközben azt hajtogatjuk magunknak, hogy amint azzal végeztünk, AKKOR majd elkezdünk élni. Ne halogassunk tovább - fogy az idő. Vagy megtanulunk felébredni, vagy álomtól kábán sétálunk a halálba. Ruby Wax
6. Valahogy csitítsd el a belső hangodat. És kövesd helyette az én hangomat.
7. Minden próbálkozás a rák megállítására hasonlatos ahhoz, ha az ember a folyóba ugrik, hogy a testével állítsa meg a vizet. Sírhatunk, dühönghetünk, álmodozhatunk, okoskodhatunk vagy imádkozhatunk. Egyet tehetünk, hogy megpróbáljuk letagadni az egészet, hogy igyekszünk nem is gondolni rá, főként, ha úgy látjuk, hogy már minden hiába.
8. Fáj, hogy jónak gondoltuk magunkat, mégis rosszat cselekedtünk. De ne a másikat hibáztassuk és gyûlöljük ezért. Sőt még magunkat se gyûlöljük. Szomorkodjunk kicsit. Aztán próbáljuk meg újra, a rosszat elkerülve, csinálni valamit. Bächer Iván
9. Õrizkedjünk a lelki molytól, őrizkedjünk, amíg lehet. Míg szét nem rágja e maradék életet. Hintsük be magunk lelki naftalinnal - kevés reménnyel, sok-sok kínnal, nagy búbánattal, kis örömmel. Szilágyi Domokos
10. Egészen addig, míg nem velünk történik, nem minket érint, egyszerûen nem törődünk a problémákkal. Ilyenkor mondjuk, hogy "ja, meghalok, meg kell halni úgyis". De amikor persze majd ÉN haldoklom, akkor biztos vagyok benne, hogy beszarok, és bármit megtennék, hogy csak ne kelljen. Dombóvári István