Ilyen az élet, a legdrágább dolgaid, amik veled voltak sok-sok éven át, amiket annyira szerettél, hogy szinte már nem is vetted észre őket, amikről azt gondoltad, hogy soha nem fogsz elszakadni tőlük, egyszer csak eltûnnek, minden előjel nélkül, anélkül, hogy tudomást vennél róla, és ott maradsz mulyán, egyedül, kifosztva, egy nagy lyukkal a szívedben.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy idő után megfelejtkezel az életedről. A korábbi életedről... a becsben és kedvesnek tartott dolgok olyanok, mint gyöngyök egy fonalon. Vágd el ezt a csomót és szétszóródnak a padlón, sötét sarkokba gurulnak, ahol sosem lelsz rájuk többé. Ezért tovább lépsz. És végül el is felejted, hogyan néztek ki a gyöngyök. Vagy legalábbis megpróbálod.
2. Az emberek, akik oly fontosnak gondolják magukat, úgy tûnnek el a sokaságban, mintha sosem lettek volna. Egyszerûen nem léteznek annyi ideig, hogy jelenlétük nyomot hagyjon. Az életük első fele küszködés, a másodikban pedig már végképp beletörődve az elkerülhetetlen elmúlásba, feladják minden álmukat, minden tervüket. Végül mindenki boldogtalanul hal meg, hisz nincs idejük megvalósítani magukat.
3. Ha elveszítünk egy szeretett lényt, lelkünk egy része is meghal vele. Ilyenkor keserû magány kerít minket a hatalmába, mintha elhagyatott házba kerülnénk, és hiányérzetünk támad. Titokként őrizzük magunkban eltávozott szerettünk hiányát. Ez olyan seb, amely nem enyhül az idő múlásával, mindig újra meg újra felszakad. Olyan seb, amely még akkor is vérzik, miután begyógyul. Az ember azt hiszi, hogy többé nem tud majd nevetni, hogy soha nem lesz könnyû a szíve. Az élet folyása megváltozik. Olyan, mintha a sötétben tapogatózva araszolnánk előre, és közben nem látnánk, mi van előttünk, és nem tudnánk, merre haladunk. Elif Safak
4. Egész életemben valahol nagyon mélyen őriztem mindenféle szeretetet, nehogy kiszökjön. Meg akartam tartani saját magamnak. Féltem, nehogy örökre elveszítsem. Azt hittem, ha megosztom, apránként elfogy, nekem pedig semmi sem marad. Charles Martin
5. Egyetlen pillanat alatt elmúlhat az élet. Előjel nélkül, az esély nélkül, hogy valamit még el tudjunk intézni, ami fontos volna - egyszerûen elmúlik. De ezt egészen addig elfojtjuk magunkban, amíg olyasvalakivel nem történik, akit az ember szeret. Csak akkor tanuljuk meg az apróságokat megbecsülni. Az ember megérti, mi az, ami igazán fontos az életben, és főleg, ki az, aki igazán fontos.
6. Egy nap elveszítesz mindent, amid van, és arra a napra semmi nem készíthet fel. Sem a hit, sem a vallás. Semmi. Amikor valaki, akit szeretsz, meghal, megismered az ürességet. Teljesen magadra maradsz. Soha nem felejthetsz és sohasem bocsátasz meg. Gondolkodj el! Arról, mennyi vesztenivalód van.
7. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Azt hittem, elég lesz mosolyognom meg bólogatnom, úgy csinálnom, mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változni, új életet kezdeni, a múlt nélkül, a fájdalom nélkül, valaki igazival. De ez nem olyan könnyû. A rossz dolgok veled maradnak. Követnek. Nem tudsz megszökni előlük, bármennyire is szeretnél. Csak azt teheted, hogy felkészülsz a jóra, hogy amikor az megtalál, megragadod, mert szükséged van rá. Szükségem van rá.
8. Hogy hogyan éled az életed, csak rád tartozik, de emlékezz arra, hogy a szívünket és a testünket egyszeri ajándékként kaptuk. És mielőtt észrevennéd, a szíved kimerül. És ami a testet illeti, eljön az a pont, amikor már senki sem pillant rá és még kevesebben akarnak közel kerülni hozzá. Most éppen sok a bánat, a fájdalom, de ne fojtsd el! Mert együtt jár velük az öröm, amit átéltél.
9. Minden, a világ, a karrier, a munka, a család, a kocsik, a nagyképernyős tévé, az iPhone és az iMac, a mûtárgytelefonok, a szép ruhák (...) mind elmúlnak, mind elmennek, nyomuk sincs. És a végén egyedül maradsz, és rájössz, hogy halott vagy. Kubiszyn Viktor
10. Mindig azt mondják, hogy az első szerelem sokáig veled marad az után is, hogy találkozol a második, harmadik vagy negyedik szerelmeddel. Azt viszont elfelejtették megemlíteni, hogy néhány emberben olyan mélyen megmarad, amitől szinte képtelen továbblépni. Ilyenkor arra kényszerülsz, hogy úgy járj a földön, mintha egy részed állandóan hiányozna.