Ugrás a tartalomra
Isten hozzád! - Fölvonom már
Tépett szárnyú vitorlámat,
Vissza, vissza szigetemre,
Hûs ölébe szent magánynak
S kopár sziklám dacos partján
Elnézek majd elmerengve
- Mint tapasztalt hajótörött -
A morajló végtelenbe.
Kapcsolódó idézetek
-
Úgy fáj a szépség! Így lehet örök,
Lebeg fölöttünk, s a tenger fölött.
Hajóink szellemvitorlája hull.
Egyenlő sorsot ígért rég az Úr.
Az ő csatáit vívjuk, míg szabad,
Így süllyedünk el csillagunk alatt.
Többé nem halljuk, szívünk hogy kiált
Szorongva kérve éltet vagy halált.
William Butler Yeats
-
Véled kelek, véled fekszem,
Emléked tüzénél melegszem.
Görcsösen, némán átkarollak:
Tört roncsa zátonyult hajómnak.
Első reményem, első álmom,
Utolsó üdvöm, végsugárom.
Betöltetlen, égi ígéret,
Titkon, éjjel szenvedek érted.
Berde Mária
-
Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér,
Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél,
Csepp a véredből, ami mindent elmesél,
Nincs már se égen, se földön, csak a remény,
hogy visszatér.
Kowalsky meg a Vega
-
Egy viharos tengeren hánykolódó hajótörött voltál, aki kis híján összezúzta magát az éles sziklákon... a karjaim közt megnyugvást találtál, menedéket. De én nem akarok a te mentőcsónakod lenni többé. Hanem egy kikötő, ahova végleg hazatérhetsz.
-
Hogyha a sors vad szele
Kietlen tájra fúj,
Szerelmem oda is követ,
Vedd szívem zálogul.
Glendon Swarthout
-
Szemedben keresem a végtelen óceánt,
Bársony hullámaiban szíved dallamát.
Távoli vizeken, távoli hegyeken,
Tengernyi szerelem szomorú szívemen.
-
Mint a villám tépte, magányos fenyő,
Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő,
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér,
Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél.
Ismerős Arcok
-
Távol orkán már hörögne;
Iszonyú nagyot csattanva
Az égbolt ketté hasadna,
S hullana a kénkőzápor...
Ah pokolkín-képes mámor!
És én ezt mind, mind átérzem,
Valahányszor rád emlékszem...
Vajda János
-
Magányos csónak a tengeren.
Túl fog élni ezer vihart,
Mert egyre hívja a végtelen.
De messze még a túlsó part.
-
Hogy kit szerettél már előttem,
hajód kinél és hányszor
kötött ki,
nem kérdezem.
Bontsd ki vitorláid és röpülj.
Ne szánj meg, ha sírnék miatta.
Szívemnek a legfőbb jót
a te szíved adta.
Kassák Lajos