Ugrás a tartalomra
Magányos csónak a tengeren.
Túl fog élni ezer vihart,
Mert egyre hívja a végtelen.
De messze még a túlsó part.
Kapcsolódó idézetek
-
Magányos csónak a tengeren,
A szél sodorja, de megy tovább,
Az út végén majd megpihen,
Hívogat egy új világ.
Tompos Kátya
-
Az élet olyan, mint a viharos tenger, melyben csak dolgozik az ember. S ha egyszer céljára talál, csónakját felborítja a halál.
-
Az életünk és minden cselekedetünk (...) csónak, a tenger pedig az univerzum. Néha csendes, és a barátunknak tûnik, aki örömet és megnyugvást hoz. És néha... néha viharos, és felboríthatja a csónakot, összetörve és elnyelve minket. Azt jelenti, hogy aprók vagyunk, és a hullámait nem tudjuk meglovagolni, sem pedig uralni. Néha csak abban bízhatunk, hogy a vihar kegyes lesz hozzánk.
-
Járjuk az élet hosszú, hosszú útját,
Együtt maradunk, hiába fúj a szél vagy tépáz az orkán,
Az úton boldogság és szenvedés vár ránk,
De mi kitartunk: erősebbek vagyunk az élet viharánál.
-
Állom a gyötrelmek teljességét: kikötőtlen
tenger, vándorlás nem veszi életem el.
Túlnő lelkem a rosszon, testem tőle erőt kap
és a kibírhatatlant is tán elviselem.
Publius Naso Ovidius
-
Isten hozzád! - Fölvonom már
Tépett szárnyú vitorlámat,
Vissza, vissza szigetemre,
Hûs ölébe szent magánynak
S kopár sziklám dacos partján
Elnézek majd elmerengve
- Mint tapasztalt hajótörött -
A morajló végtelenbe.
-
Mintha ezer és ezer apró kis szigeten tengetnénk a napjainkat, egy végtelen óceán kellős közepén, csónak nélkül. Persze kiabálhatunk egymásnak, közülünk azonban senki nem hagyhatja el a saját kis szigetét, hogy egy másik emberére hajózzon.
Tad Williams
-
Úgy fáj a szépség! Így lehet örök,
Lebeg fölöttünk, s a tenger fölött.
Hajóink szellemvitorlája hull.
Egyenlő sorsot ígért rég az Úr.
Az ő csatáit vívjuk, míg szabad,
Így süllyedünk el csillagunk alatt.
Többé nem halljuk, szívünk hogy kiált
Szorongva kérve éltet vagy halált.
William Butler Yeats
-
Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt;
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél,
Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél,
Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény,
Szétpattanó habocska a csendes tó szinén.
-
Örökkön nyugtalan a tenger,
örökkön zúgnak a lombok.
Örökkön háborog az ember,
örökkön kicsik a dolgok.
Su-La-Ce