Jaj, régi telek, hová lettetek? És barátaim, kik hóvá lettetek, és széllé már, fütyülve dátumokra: visszaemlékszem hangotokra.

Kapcsolódó idézetek

1. Könnyek, vaskések, hová lettetek? Elmondhatatlan telek, elporlott alkonyok? Kettőnk között már rég a szél bolyong. Beney Zsuzsa
2. De messze jársz is tőlem már. Emléked szívemben lassan megcsendesedik. Elhalkul, mint a távolodó léptek, hideg vagyok, közömbös, hó esik. A tél a szerelmemet összehúzza, fel-feldobbansz bennem, de merre vagy? nem sejtem már. Magános lettem újra, és dermedt. És dermesztek, mint a fagy. Lakatos István (költő)
3. Hová lettek szerelmeink? Hová boldog szép napjaink... Hervadt mámor, hajunk a szélben Lopott csókok, vad álmok éjjel Mindez mivé, hova lett, Ki mondja meg... Francois Lelord
4. Régi nyomokat keresek, melyeket elfújt a szél. Régi szavakat, melyeket elmosott a víz. Wass Albert
5. Még néha jön, hogy újra fáj a múltak Eltûnt szerelme, túl e tájakon, Hová szelíd gőgömmel elvonultam, A néma röggel s hûs éggel rokon. Juhász Gyula
6. Álltam, és a fájó emlékeimen töprengtem. Nem bírtam elkapni őket. Hát legyen. Szétrohantak a semmibe, mint a levelek a sikátorokban, a levelek, amelyeket a kis tetőkertekből tép és hullat le a zöld foltos falak mellett a szél. Anne Rice
7. Néhány év távlatából minden sztori kicsit elszíneződik, új árnyalatot kap, és - mint a régi fotók papírján látni - a szélek picit megsárgulnak. A régi fényképekhez hasonlóan a történetekben is változatlanok maradnak a szereplők, az épületek, a több események, de minden egyes évvel és elmeséléssel rakódik rájuk valami fakó nosztalgia. Al Ghaoui Hesna
8. Új nap, új hold, új csillag, bár én nem változtam, neked mégiscsak voltam. Egy rég lehullt fény, ma már se hang, se kép. Háy János
9. Kibírtam én már sok telet, Míg jöttek a jégtörő szelek, S gallyaimon, mint húrokon, Új fuvalmak zenéltek! Így múlnak, újulnak évek... Én az időkkel bátran szembenézek! Tompa László
10. Édesanyám: haja hó, nagy csendemen takaró. Szavam hullik, hó szakad, szállnak múltból madarak.