Ugrás a tartalomra
Jó állapotú, használt kamaszkor. Ingyen elvihető. Nem sok. Ennyi az egész. Amit itt látsz. Belefér a kocsidba. Két-három doboz, néhány edzőcipő, pár fel nem használt péntek este és egy Zara ajándékkártya. Vidd csak el! Úgysem fogom használni. Az egyik doboz nehéz. Ez a doboz. Ennek a megmozdításához valószínûleg több emberre van szükség. Elég sokra, tulajdonképpen. Az áll rajta: remények. Azt írtam ide, a hátuljára, hogy óvatosan, mert olyan törékeny, ami benne van, de ne foglalkozz vele, a nagy része már úgyis összetört. Esetleg megpróbálhatod összeragasztani.
Kapcsolódó idézetek
-
Olyan az emlékezet, mint egy öreg kekszes doboz, azt se tudod már, mi minden van benne, iskolai zsírkréta, nagyanya nagyítólencséje, kisfiad autós kártyája, rég beszáradt sütőpor, mûanyag indián, söralátét, anyacsavar, minden és semmi. Néha nincs benne, amiről biztos voltál, hogy ott tartod, máskor olyasmire bukkansz, amiről biztosra vetted volna, hogy már régen a szemetesben kötött ki.
Lackfi János
-
[Vannak] régi srácokról készült fotók, amiket az ember mindig ki akar dobni, de amiktől sosem tud megválni. Általában egy régi cipősdobozba gyömöszöljük ezeket a képeket, a dobozt meg jól eldugjuk a szekrényünkben, és közben arra gondolunk, senkinek sem ártunk vele, ha megtartjuk őket. Aztán eljönnek azok a pillanatok, amikor az ember előveszi a dobozait, és megpróbálja felidézni a régi, szép időket...
-
Azt kérded, mit szeretnék idén,
Én pedig próbálok világosan fogalmazni:
Csak egy esély kell, hogy egyszer talán
Szebb napokra ébredünk.
Nekem nincs szükségem masnis dobozokra,
Márkás szeretetre, sem pedig üres dolgokra,
Csak egy esély kell, hogy egyszer talán
Szebb napokra ébredünk.
-
Ha egyszer nem leszünk, nem szabad megőrizned se bútort, se semmit. Oszd szét, ajándékozd el a tárgyakat. Mindent... Nem akarom, hogy hátranézz. Nézz előre! Azt akarom, hogy nevess. Hogy szabad légy tőlünk, hogy ne fájjon.
Szabó Magda
-
A csomagolás nehéz. Végesség van benne, szorongó lezártság, hogy el kell vinni azt, amire szükség lesz.
Braun Róbert
-
Ne vegyél olcsó zacskókat. Mindig elszakadnak. Ha nem a te kezedben, akkor az enyémben. Egyetlen leértékelt kukászacskó sem múlt ki még anélkül, hogy hangosan ne átkozta volna valaki.
Adam Sternbergh
-
Az élet olyan, mint egy doboz csokoládé. Olcsó, haszontalan ajándék, amit senki sem kér. Nem visszaváltható, csak csendben fogyasztható. Megesszük, mert ha már megkaptuk, legalább ne vesszen kárba. Habzsoljuk, pedig igazából nem is ízlik. Igaz, néha találunk köztük krémeset vagy tejszínest - de azoknak az íze túl hamar elvész a szánkban, és a doboz alján ott maradnak a fogtörő mogyoróval töltött étcsokik, amiket ha elfogyasztunk, nem marad másunk, mint egy üres doboz, tele aranysárga, gyûrött papírgalacsinnal.
-
Ha nagyon megszorítanának, be tudnám tenni egyetlen táskába mindazt, ami az életemben a legfontosabb. Ha az ember felteszi magának a kérdést, hogy mi az, amire valóban szüksége van, rájön, hogy nem az, amire először gondolna. Könnyedén félredobnám a befejezetlen munkát, a számlákat, a határidőnaplót, hogy legyen helye a flanelpizsamának, ami jól jön esős időben, a szív alakú kavicsnak, a gyerek egyik ajándékának. Aztán fontos a rongyosra olvasott könyv, ami minden áprilisban előkerül, mert azt olvastam akkor, amikor szerelmes lettem... Kiderül, hogy nem az a sok minden a fontos, amit az ember évek során felhalmoz maga körül, hanem az a kevés, amit el tud vinni magával.
Jodi Lynn Picoult
-
Néhányan talán úgy érezhettétek, hogy ez a nap sose fog eljönni. Néhányotoknak pedig lehet, hogy túl korán jött el. Talán most is azon tanakodtok, készen álltok-e arra, ami rátok vár. A válasz: igen. Ha rátok nézek, reményt látok a szemetekben. Egy új, ragyogó világot, melyben kivétel nélkül mindnyájatok számára van hely.
-
Szeretném visszakapni a gyerekkoromat. Tudom, hogy ezt a kérésemet senki nem fogja teljesíteni, de ha nagyon igyekszem, talán legalább az emlékével meg tudom ajándékozni magamat.
Robert Fulghum