Jó lenne, ha az ember átmenetileg megszakíthatná az életét (...). És csak akkor folytatná, ha már vége egy ilyen sötét időszaknak... de csak végleg lehet abbahagyni.

Kapcsolódó idézetek

1. A lényeg, hogy az ember természetesen, bölcs megnyugvással élje meg A boldogságot vagy a boldogtalanságot is akár, Érezzen, mint aki néz, Gondolkodjon, mint aki megy, S amikor örökre lehunyja szemét, jusson eszébe, bár meghal a nap, De a napnyugta gyönyörû, és szép az éjszaka is, mely rákövetkezik... Így van, így legyen... Fernando Pessoa
2. Az ember élete pillanatnyi heroikus küzdelem a kezdet és a vég sötétsége között, és az életvágy önt erőt az emberbe, hogy folytassa ezt a végeredményben reménytelen harcot. Akiben az életvágy elhallgat, abban okvetlen a másik vágy lesz úrrá: a vágy a kezdet sötétsége után, mely egyúttal a vég sötétsége is. Szerb Antal
3. Szeretném, ha lelassulna az idő... szeretném, ha lenne időm élvezni az életet. Francois Lelord
4. Egy ember életének a végén a legszomorúbb mondat így kezdődhet: bárcsak... Bárcsak mertem volna a saját életemet élni... Bárcsak mertem volna boldog lenni... Bárcsak mertem volna belekezdeni... Bárcsak mertem volna abbahagyni... Szabó Péter
5. Ártalmas kapcsolatokat megszüntetni bölcs dolog. Úgy helyes. Olykor ki kell zárnunk valakit az életünkből, hogy jobbítsunk a helyzeten. Hogy továbbléphessünk.
6. Jó volna valahogyan könnyebbnek lennem, súlytalanabbnak, számûzni legalább egy kis időre minden gondolatot, belefeledkezni esztelen cselekedetekbe... Szilvási Lajos
7. Amíg él az ember, mindig vár rá valami, s még ha rossz is az a valami, és az ember tudja, hogy rossz, akkor is, mit tehet ellene? Az életet nem lehet csak úgy egyszerûen abbahagyni. Truman Capote
8. Az élet (...) kezdetéről nézve végtelennek tetszik, a pálya végéről visszapillantva rá: nagyon rövidnek. Megvan ennek a jó oldala is: nélküle bajosan létesülne valami nagy dolog. Arthur Schopenhauer
9. Minek van egy eleje, ha mindig van egy vége? Ahelyett, hogy szorítanád, engedd el végre! Mosolyogj a sötétben, és ha senki se látja, sírni szabad fényes nappal az utcákat járva. Magashegyi Underground
10. Miért ne juthatna el az emberiség a természet átalakításában odáig, hogy békéssé is tegye? Miért ne sikerülhetne az emberiségnek, ha mégoly parányi volt és lesz is, hogy egy napon elfojtsa, vagy legalábbis szabályozza a létért való versengést? S végül miért ne törölhetné el a gyilkolás törvényét? (...) Lehetséges, hogy fajunk kitart búskomorságában, őrültségében, hóbortjaiban, tébolyában és bódultságában, amíg csak el nem jön faggyal és sötétséggel a siralmas vég. Ez a világ talán gyógyíthatatlanul rossz. Én mindenesetre jól érzem magam benne. Anatole France